Kirepülnek a madárkák + Koprofágia cikk

A kicsik tegnap betöltötték a 9 hetes kor. Mára nagyon megfogyatkoztunk, csak hárman vannak velem az alomból. De menjünk vissza pár napot.

A múlt hét elképesztő tempóban telt. A kicsik megkapták ugye a második oltásukat, meg egy újabb adag Procox-ot (féreghajtó), majd sor került a vese ultrahang vizsgálatra is. Elsősorban ugye arra voltam kíváncsi, hogy szabályos formájú veséjük van -e, jól elkülönülő kéreg-velő aránnyal. Meg persze minél több orvos látja őket annál jobb. Ez a vizsgálat ilyen kicsi kutyáknak elég megterhelő, no nem azért mert fájdalmas lenne, hanem mert viszonylag sokáig kell mozdulatlanul feküdniük a hátukon, egyfajta vizsgálati merevítőben. Kb. 20 perc / kutya, ez pedig elég hosszú idő egy ilyen kicsi ebnek. Meg persze oda is kell jutni, úgyhogy megint kocsiba kellett pattanniuk. 

Már a múltkor is feltűnt, hogy nagyon jól viselték az autóutat, több órát kocsikáztak, de egy hangjuk nem volt. Pedig emlékszem volt olyan alom, ami majdnem kinyírta a dobhártyámat mire elértünk szemszűrésre. Ez a kis brigád viszont matt csöndben volt egész végig. Nixet például olyannyira hidegen hagyta ez az egész, hogy a kocsiban és a vizsgálatok közben is végig aludt. Szemvizsgálatnál ott kellett ugye pofozgatni, hogy a doki meg tudja nézni, mert folyton bealudt. Vesevizsgálaton szintén. Még horkolt is. Az ultrahangot egyébként mindenki jól viselte, 1-2 nyiffanást kivéve tűrték rendesen az egészen. Mondjuk ez köszönhető volt annak, hogy némi paráztatás után az asszisztensen extra finoman és kedvesen bántak velük. Mindkettő folyamatosan puszilgatta, simogatta őket, meg gügyögtek nekik mindenféle kiskutyaságot. A paráztatás az volt, hogy a vizsgálat előtt megosztottam abbeli aggodalmamat, miszerint félek, hogy fogják viselni a kölykök a vizsgálatot, meg főleg attól, hogy a rendelő személyzete hogy fog velük bánni. Főleg mivel új helyre mentünk.

Általában ugyanis a Lehel úti klinikán vizsgáltatom őket Vrabély dokinál, ahol sok állatorvostan-hallgató szokott gyakornokoskodni. Amikor Ivyék almát vittem oda vizsgálatra, volt ott vagy 8 hallgató. Ők ugye mind aktív részesei voltak a vizsgálatnak, őket kérte meg a doki, hogy fogják le a kiskutyákat, és figyeljék a monitort. Ivy borzasztóan kivolt, hogy úgy körbevették, hogy engem nem látott, és sokan teljesen leszorították. Konkrétan végigordította az egészet, én meg tiszta ideg voltam. Utólag már tudom, hogy ott és akkor azonnal meg kellett volna szakítanom a dolgot, és átvenni a kutyát. Persze, most már tudom, ott viszont meg se tudtam mukkanni, csak vártam, hogy legyen vége. Azóta Ivyt nem lehet a hátára fektetni. Abban a rendelőben mondjuk többször fordult elő, hogy Wint is úgy leteperték egy vérvételhez, mintha egy KÁJ-t akarnának ivartalanítani altatás nélkül. A különbség annyi, hogy míg Wint az ilyen nem igazán hatja meg, Ivy-t megviseli, ő sokkal érzékenyebb lekületű. Azóta nagyon figyelek az ilyenekre, főleg ha Ivyt ultrahangozzák, csak én foghatom a fejénél, és rajtam kívül max még egy ember, azt is nagyon óvatosan. Így nyugodtan lehet vizsgálni. 

Szóval ezt a tapasztalatomat elmeséltem a rendelőben mielőtt nekikezdtek és mondtam, hogy még hasonlót se szeretnék, úgyhogy legyenek szívesek finoman bánni ezekkel a kiskutyákkal. Ezek 8 hetes colliek, nem felnőtt oroszlánok, hogy egy hadsereggel kelljen lefogatni őket. Sokszor vagyok rosszul ha durván nyúlnak a colliehoz. Ez egy végtelenül finom, törékeny kutya, ennek nem döngetjük az oldalát, mint egy rotinak, és nem kell túl nagy erőt kifejteni a lefogásukhoz sem. Stabilan, de finoman kell tartani. Ennek hatására tényleg úgy bántak a kicsikkel, mint a hímes tojásokkal. Babirka pedig a rendelő abszolút kedvencévé lépett elő, mivel a vizsgálat alatt egy hangja nem volt, nem mozdult, csak a kis fejével, amivel folyamatosan mókuspuszit osztogatott. Imádták Babirkát, az egyik asszisztens nagyon haza akarta vinni. Mindenki nagyon jól vizsgázott autózásból, orvosi rendelői gyakorlatból és kommunikációból is. Ja, és a vesék is rendben, úgyhogy végre megnyugodhattam.

Közben látogatók hada árasztott el minket. Jöttek az új gazdik, a barátok, ismerősök, más tenyésztők, sőt olyanok is akik már a következő alom miatt érkeztek. A kicsik az első látogatóknál még tartottak 1-2 perc udvariassági bevezetőt, a többinél már nem. Azonnal lerohantak mindenkit. Egy hét leforgása alatt kb. 30 látogató érkezett hozzájuk.  Hát volt szocializációs tréning nekik rendesen. Móni barátnőm pl. 3 gyermekével érkezett, akik alaposan megdolgozták a kicsiket. Amikor Móni vissza akarta fogni a gyerekeket, én kértem, hogy ne tegye. Miután semmi olyat nem csináltak, amivel kárt okozhatnának a kicsikben, kíváncsian figyeltem mire hogy reagálnak, kell nekik az inger, meg a tapasztalat. A kiskutyák nagyon élvezték a gyerektársaságot, meg persze a felnőttekét is. Nagyon büszke voltam a rájuk, végtelenül emberszerető, szuper-barátságos kiskutyák. Azután persze vetésforgó szerűen be-bealudtak néha a nagy vendégeskedések közepette.

Közeledett a hétvége. Még elő kellett készítenem a kölykök csomagjait, meg magamat is fel kellett készítenem arra, hogy elhagyják a házat ahol születtek. Hát… nem mondom, hogy könnyű. Csütörtökön arról álmodtam, hogy viszik ki őket az ajtón. Sírva ébredtem, majd átmentem hozzájuk és csak szorongattam, puszilgattam őket. Meg közben bőgtem mint az atom, ők meg nyalogatták az arcom ezerrel. A nagy meghatódottságtól arra nem is figyeltem, hogy valószínű épp előtte faltak be egy kis friss kaksit (erről lentebb részletesen).  

Pénteken előkészítettem a cuccaikat, mindegyiknek összeállítottam a mappát, majd a teljes csomagot. Adás-vételi szerződés, tulajdonjog átírási nyomtatvány, szűrési papírok, oltási könyv, tájékoztató, könyv (Jogosítvány kutyákhoz), kajacsomag 5 napra, mama-illatú törölköző darab. Egy kiskutya átadása kb. 1,5 óra, mire mindent kitöltünk, aláírunk, átbeszélünk.

Szombat reggel még Eszter barátnőm átugrott megnézni egybe az almot, majd délben meg is érkeztek az első kiskutyáért. Nixont vitték el először. Kétségem sincs afelől, hogy mennyire jó helyre kerül, mégis alig bírtam visszatartani a sírást amikor a kapuban még egyszer megsimogattam a kis fejét. Annyira látom ilyenkor a tekintetükön, hogy tudják valami meg fog változni, olyan búcsúzó pillantást tudnak vetni. Azután 1-2 órával később látom egy elvitt kicsiről a képeket, videót, amin beveszi új birodalmát, és, hogy olyan ágya van amibe még én is szívesen belekucorodnék, látom, hogy örülnek, látom, hogy szeretik...  és akkor megnyugszom.

Elsőként Nixon hagyta el a házat. Nix régóta várt kutya volt, tudom, hogy mekkora boldogságot okoz az új gazdinak. Remélem, hogy nagyon boldog lesz az új családjával, és végre szuper játszópajtása lesz Albának, a másik collienak, aki megosztja vele otthonát. Nixon továbbra is Nixon marad. 

Drága kicsi Nix!

Nehéz szívvel engedlek el, de tudom jó helyen vagy a világban. Ettől függetlenül tuti lesz még pár alkalom amikor sírva nézem a képeidet. Hogy abból a pirinyó kupacból milyen gyönyörű kiskutya lettél. Gyönyörű csillagom, nagyon szeretlek, legyél nagyon boldog!

Nixon új otthonában

Neon most már szintén új családjával él, és a Donell nevet kapta. Én azért még most utoljára Neonként búcsúzom el tőle.

Drága kis Neon!

Nagyon bízok benne, hogy még látjuk egymást, látlak ahogy felnősz. Legyen olyan szép és hosszú életed, amennyire csak lehet. Tündéri kiskutya vagy, tele szeretettel, csak osztogasd a puszikat szorgalmasan ahogy szoktad. Nagyon szeretlek kicsikém, vigyázz magadra nagyon!

Donell új otthonában

Délutánra már kicsit összezuhantam, pedig tudtam számomra akkor jön el a nap mélypontja. Minden kiskutyát imádok ebből az alomból (is), de hazudnék, hogyha azt mondanám az egyik nem került közelebb hozzám. Nekem valamiért a tri szuka kölykök a szívem csücskei. Olyan édes kis mókuspofjuk van, hogy meg kell őket zabálni. A második almomból volt egy olyan tri szuka, aki miatt 2 hétig bőgtem, hogy oda kell adnom valakinek. Ebből az alomból Riri.... Ririke amint kinyitotta a szemecskéjét csak engem nézett. Már két hetesen úgy csóvált nekem, hogy majd szétesett. És az a kis formája neki, hogy olyan kis szőrgombóc és néz rám farokcsóválva a kis mókusfejével, ha meg hozzáérek azonnal eldobja magát, ha fölveszem rögtön pusziz. Akárki jött hozzám, Riri mindenkit elvarázsolt, olyan tündérédes a kis természete. De több kutyát nem tarthatok meg, Su pedig ugye hetek óta fix, hogy marad. Jaj istenem, de Riri, hát őt, hogy engedem el? A szívem szakad bele. Riri esetében a gazdaválasztás nagyon szerencsésen alakult. Közel marad hozzám és a gazdájával amúgy is napi kapcsolatban vagyok. Sétálni is megyünk majd együtt, viszem Vivi mamát, Su-t és jön Ririke is, aki most már Luna névre hallgat.

Drága kis Ririkém!

Én tőled nem akarok elbúcsúzni soha, még a gondolatát sem bírnám elviselni annak, hogy nem láthatlak többé. Úgyhogy foglak, ebben egészen biztos vagyok. Tudom, hogy nem is kerülhettél volna annál jobb helyre, mint ahol most vagy, még saját nyuszid is van, amiért a nagymamád nagyon irigyel. De megszakad a szívem, hogy nem te vagy az első akit látok ha felkelek. Nagyon szeretlek kicsikém! Nemsokára találkozunk….

Luna új otthonában, Kitti a 12 éves labi mellé kucorodva

Szombat estére megfeleződött a brigád. Pár nap múlva Mambo is elhagyja a házat, a jövő hét végén pedig Babirka költözik új otthonába. Július első hétvégéjére már csak hatan maradunk. Win, Flesh, Maddox, Ivy, a kicsi Su, és én.

Na most jól kibőgtem magam. Jólesett, kellet ez már. Annak ellenére, hogy almot lehozni és felnevelni piszok nagy munka, mindenképpen megéri. Látni a kicsiket megszületni,  felcseperedni, látni Ivyt anyaként, aki szintén nálam született, rengeteg megható pillanatot megélni, az új gazdák arcán nézni az örömöt… ezek maradnak meg, emlékül nekem örökre.

Mivel ez a téma mostanában gyakran felmerült, mellékelem a témában írt cikkem, hogy kicsit eloszlassa a félelmeket. Igen a kiskutyák néha kakit esznek. A sajátjukét, a másikét. Az anyakutya is eszik kakit, elsősorban a kiskutyákét. Miután sokan azt gondolják, ez valami káros, mérgező szokás, úgy gondoltam érdemes mellékelni a cikket.

Koprofágia

A koprofágia, vagyis az ürülékevés elég gyakori jelenség a kutyáknál. Lássuk mi vezethet az ilyen viselkedés kialakulásához, és milyen megoldások léteznek a probléma megszüntetésére.

A kutyák ürülékevésének több típusa létezik:

-          A saját ürülék megevése

-          Más kutyák ürülékének megevése

-          Fagyott ürülék megevése

-          Más fajok (leggyakrabban macskák, szárnyasok) ürülékének megevése

Az anyai ösztön

Az anyakutyák gyakran eszik meg saját kölykeik piszkát. Ez ösztönös viselkedés a szuka részéről. Egyrészt így próbálja távol tartani kölykeitől a többi állatot (főleg a ragadozókat), akiknek a gőzölgő bélsár szaga igencsak hívogató lehet. Másrészt ily módon igyekszik megóvni fészkét a fertőzésektől, baktériumoktól. A friss bélsár különben nagyon hasonlít a visszaöklendezett élelemhez. Újrahasznosításával az anyakutya megfelelő táplálékhoz próbálja juttatni kicsinyeit. A szukáknál ez teljesen normális jelenség, nem tekinthető viselkedési vagy egészségügyi problémának, így nem is kell törekednünk megszűntetésére. Soha ne szóljunk rá az anyakutyára! Amint a kölykök felcseperednek, fel fog hagyni eme nem túl gusztusos szokásával.

A rosszul tartott kutya

Ugyancsak oka lehet az ürülékevésnek, ha a kutya éhezik és/vagy túl szűk helyen tartják. Élelem híján a szervezetének működéséhez szükséges tápanyagokat saját vagy más állatok bélsarának felevésével próbálja pótolni. Túlságosan kicsi élettér esetén pedig takarítási célból teheti ugyanezt. A láncra vert, magára hagyatott állat sokszor mérhetetlen unalma apropóján kezdi eszegetni a talált fekáliát.

A beteg kutya

A koprofágiát okozhatja valamilyen hiánybetegség (vitaminok, ásványi anyagok hiánya), de számos egyéb kórság is (pl. hasnyálmirigy-gyulladás, bélfertőzés, táplálék-allergia) lappanghat a háttérben. Ha sűrűn tapasztaljuk, vigyük el négylábú társunkat egy teljes kivizsgálásra. Előfordulhat, hogy bizonyos gyógyszerek, antibiotikumok feldolgozását a kutya ürülékének elfogyasztásával próbálja megoldani.

Az ürülékevés egyéb okai

• Figyelemfelkeltés. Ezzel szeretné a kutya magára irányítani gazdája figyelmét.
• Stressz. Ha túlzott stressz éri az ebet, válaszreakcióként megjelenhet a koprofágia.
•  Büntetés. Ha egy kutyát többször megbüntetünk azért, mert nem az általunk kívánt helyen végezte el dolgát, az újabb retorziótól való félelem miatt feleheti saját piszkát.
• Szorongás. Szeparációs vagy más szorongásos helyzetek esetén előfordulhat, hogy a kutya ürülékevéssel próbálja oldani feszültségét.
• Viselkedés-utánzás. Mikor egy eb rendszeresen látja, hogy gazdája feltakarít utána, puszta viselkedésutánzás okán igyekszik maga eltűntetni szagos kis kupacait.
• Kölyökkor. A kölyökkutyák gyakran kóstolják meg saját vagy testvéreik ürülékét, s ha elég ízletesnek találják, hajlamosak ezt rendre megtenni. A legtöbb kölyök egy éves koráig bezárólag felhagy e szokásával.
• Túletetés. Túlzott táplálékmennyiség bevitele után, az ürülékben sok emésztetlen anyag maradhat. Így a kutya egyszerűen újrahasznosítja azt.
• Magas zsírtartalmú diéta. Az ilyen diéta idején a bélsár ízletesebbé válik az eb számára.
• Ösztön. Ősi ösztönök munkálkodnak abban a kutyában, aki beteg fajtársa bélsarát fogyasztja el. Ez egyfajta védelmezés, hogy más ragadozók ne találhassanak rá a legyengült állatra.
• Falka-viselkedés. Ahol több kutyát tartanak együtt, ott fennáll köztük a falka-hierarchia. Az alsóbb pozícióban lévő állatok gyakran fejezik ki alázatosságukat, domináns társaik ürülékének megevéssel. Ugyanakkor a domináns kutyáknál is előfordulhat ez a viselkedés, csak más okból. Ők az alárendelt eb szagnyomait akarják eltűntetni környezetükből.

A koprofágia veszélyei

A növényevők ürüléke javarészt ártalmatlan a kutyákra nézve. Húsevő társaik hátrahagyott kupacai azonban tartalmazhatnak veszélyes parazitákat, vírusokat, baktériumokat. Ha kutyánk rendszeresen fogyasztja más állatok bélsarát, gyakran féregtelenítsük, rendszeresen vigyük el teljes kivizsgálásra.

Megoldások

Ha meggyőződtünk arról, hogy nem valamilyen betegség, vagy az elégtelen környezet okozza az ürülékevést:

• Vehetünk olyan tablettákat, minek összetevőinek hatására az ürülék ehetetlenné válik a kutya számára.
• Tegyünk a kutya tápjába egy kanál pépesített ananászt, vagy spenótot (rövid ideig alkalmazható!).
• Etessünk meg az ebbel naponta egy kevés pálpusztai sajtot.
• Adjunk kedvencünknek jó minőségű, magas rost-tartalmú tápot, táplálék-kiegészítőket ha kell (pl. vitaminok, étkezési búzakorpa), így kevesebb eséllyel alakulnak ki hiánybetegségek és nem lesz szüksége tápanyag utánpótlásra. Az olyan táp, ami szinte ugyanolyan formában távozik, mint ahogy bement, nagyrészt emészthetetlen.
• Etessük naponta többször a kutyát (szabályos időközönként), egyenletesen elosztva a napi mennyiséget.
• A gyakori sétáltatás, mozgatás, szellemi leterhelés, a változatos társaság és környezet ugyancsak segíthet.
• Erősen stresszes, szorongásos kutyák esetében gyógyszeres kezelés javasolt.
• Egyes kutyáknak nagyobb igényük van arra, hogy valamit folyton rágcsáljanak, cipeljenek a szájukban. Tegyünk ki neki rágókákat, játékokat, hogy kielégítsük ezen vágyát.
• Tartsuk a kutya életterét mindig tisztán, hogy ne érezzen kényszert arra, hogy ő maga kezdjen el takarítani.
• Rendszeresen végezzünk ebünkön élősködőmentesítést, különben a paraziták elehetik tőle a tápanyagokat, amit máshonnan kell megszereznie.
• Az alap engedelmességi gyakorlatok mellett tanítsuk meg kutyánknak a „Hagyd!” parancsot és alkalmazzuk, ha azt látjuk, hogy éppen koprofágiát készül elkövetni. A helyes viselkedést jutalmazzuk bőkezűen!
• Ürítés után rögtön hívjuk el a kutyát, játszunk vele, tereljük el a figyelmét, adjunk neki valami feladatot, majd jutalmazzuk meg.
• Tegyünk a kutyára szájkosarat, így nem tud hódolni kóros szokásának.
• B.A.R.F. (Bones And Raw Food, Biologically Appropriate Raw Food) alkalmazása. Megfigyelések szerint egyre többször jelenik meg a probléma, amióta a kutyák nagy részét gabonával, szemestakarmánnyal dúsított tápokkal etetik. Állításuk okán a koprofágia egyszerűen kikerülhető a B.A.R.F. étrend alkalmazásával, vagyis azzal, ha a kutyát kizárólag (10-25%-ban növényi, 90-75%-ban állati eredetű) nyers táplálékkal etetjük. Jó minőségű nyers marhahús adása ez esetben kifejezetten ajánlott!

A koprofágia az esetek 90%-ban átmeneti, ártalmatlan jelenség. 10%-ban azonban kóros, kényszeres. Minél hamarabb vesszük észre és kezdjük kezelni, annál gyorsabban érhetünk el eredményt. Hosszú idő elteltével a berögzült szokásokon már nagyon nehéz változtatni.

A kutyát veréssel, ordibálással nem lehet rávenni arra, hogy felhagyjon ürülékevési szokásával! Csak újabb szorongást ültetünk belé. Próbáljuk felderíteni az okot és kezdjük el annak megfelelően kezelni. Kérjük állatorvos, kutyapszichológus, kiképző segítségét.

 A cikk megjelent a Kutya Szövetség Magazinban. Szerző: Varga Adrienn