Agent Provocateur Collies: Menő Manók

Most nézem, hogy valamivel több mint egy hete blogoltam. A múlt hét elég hamar eltelt, olyan gyorsan pörögnek a napok, hogy alig van időm fölocsúdni. A babzsákok nagyon gyorsan nőnek, fejlődnek. Két nap múlva már 4 hetesek lesznek. Az elmúlt napokban megtanultak rendesen járni, bár még fel-fel borulnak időnként, azért elég jól megy neki. Versenyeznem kell velük amikor nyitom a ládát, ha nem akarom, hogy kijöjjenek. Már kezdik megtapasztalni a ládán kívüli életet. Van, hogy meghosszabbítom a ládát az ellető-ággyal, és úgy ugrálnak ki-be egyikből a másikba, de már van, hogy kiteszem őket egy kicsit, hogy gyakoroljanak járni minden talajon. Parketta, PVC, szőnyeg, ne legyen nekik semmi probléma. Járólapozás majd a 2. szint.

Azt is meg kell szokniuk, hogy zaj van körülöttük, hallják a tévét, azt, hogy én jövök-megyek, meg egy csomó hétköznapi hangot. Ha nehezen aludtak el (mert csavarja a pocakjukat a tej, és ordítanak 1 órát ahogy a csövön kifér), akkor csendben átosonok a szobán, amúgy nem kímélem őket, szokják csak az ingereket. Nem közlekedek miattuk síri csendben a lakásban.

Minden nap beülök hozzájuk a ládába, mivel most már nagyon aktívan kommunikálnak az emberrel, és ezt is tanulniuk, szokniuk kell. Ilyenkor játszom velük kicsit, simizgetem, vakargatom őket, meg persze beszélgetünk az élet nagy dolgairól. Egyikük – a kis tri szuka - különösen fogékony a humán tudományokra, nagyon elmélkedő típus, így vele főleg abban mélyedünk el.

A szemük most már teljesen nyitva, néznek is vele rendesen. A fogacskák is megjelentek, este még csak épphogy éreztem, hogy valami készül áttörni az ínyükön, reggelre már vámpír volt mind. Harapdálnak ezerrel, bár ez még egyelőre inkább komikus, mint fájdalmas. Pár nap múlva tudom változni fog a helyzet. A farkuk elkezdett jelzőradarként szolgálni, ezerrel antennáznak amikor esznek (ez jelzi a tank-telítettségi szintet), segíti őket a közlekedési és egyensúlyozási ismeretek elsajátításában (felkunkorodik, hogy ne boruljanak el), meg a kommunikációban is (most már szabályosan csóválnak nekem, meg az anyjuknak is). Alakul az indexük rendesen. Az étkezésük szintén átalakulóban van, mivel most már elkezdtem a hozzátáplálást, így Vivi is tehermentesül kissé. Egyelőre átszoktató koktélt kapnak (tojássárga, tejpor, kecsketej, rázva nem keverve). Megvettem nekik az első tápot (Real Nature Wilderness), holnap ledarálok belőle egy adagot, és hozzákeverem a koktélhoz. A koktélt sokáig nem kapják, csak arra szolgál, hogy megtanuljanak tálból enni, ha az megvan, akkor átváltok szép lassan tápra. Azért még hagyom őket szopizni egy darabig. 4-5 óránként esznek, éjszaka már külön nem. Napi 2 koktélt, és követhetetlen mennyiségű anyatejet fogyasztanak, de hamarosan bevezetem őket a gourmet ételek világába.

Annak ellenére, hogy a kicsik lassan minden eszközzel felszerelt ragadozókká válnak, az anyjuk még mindig elég türelmes, sok időt tölt velük. Még mindig van, hogy 1-2 órára is befekszik hozzájuk a ládába, szoptatja, tisztogatja, rendezgeti őket, sőt játszik is velük, ami főleg abból áll, hogy a kicsik rajta csúszdáznak, majd arcnyaló versenyt rendeznek, végül bekapják egymás teljes fejét. Meglepően nagyra tudják nyitni a szájuk, lehet volt a családban valahol egy anakonda. A játék már szerves része lett a hétköznapoknak, a kicsik játszanak velem, az anyjukkal, és egymással is. Sőt elkezdték betámadni az alomládát, mint magatehetelten gyermekkoruk börtönének jelképét. Mondtam én, hogy filozófikus, lázadó kiskutyák ezek. Szóval ennyit fejlődtek a babzsákok egy hét alatt, látnak ezerrel, néznek ezerrel, mennek ezerrel, ugatnak, játszanak, vagyis elkezdtek kiskutyásodni.

Kedves édesanyjuk már főleg a ládán kívül eszik, szoptatás közben max egy kis tejet, esetleg pár extra falatot kap. Napi 2-3 alkalommal kap szárazat (amit még mindig bojkottál), meg konzervet (Jack-et, vagy Premiere Tasty Home-ot). Ezen kívül megy neki az Elevit 3, Magne B6, meg Cal-D-Phos amíg még szoptat, meg utána kb. 1 hétig. Kecsketejet még kap, de már egyre kevesebbet (kb. 3-4 dl per nap), igyekszem inkább vízzel helyettesíteni, vagy felvizezni. A csecsek jól láthatóan elérték a laktációs csúcsot, mert akkora kannái lettek, hogy alig győzi üríteni. Amikor nagyon megtelnek, akkor kapar, bemegy a babokhoz, és kiszívatja velük. Állati mohón esznek, a tri kis kan annyira, hogy majd megfullad, de nem érdekli, csak tömi a pocakját. Néha annyira siet, hogy a végén vissza is köhög egy kis tejet, de ez pár napon belül úgyis elmúlik, nem aggódom, volt már ilyen hiperzabás baba. Ivyt most sem nagyon korlátozom semmiben. Amennyi időt akar, bent tölthet a babákkal, ha látom, hogy kijönne, kiengedem. Borzasztóan jó anya, ha valamit neki az ösztöne diktál, nem erőszakolom meg azzal, hogy az ellenkezőjét kérem. Néha persze nem teljesen értünk egyet dolgokban, de végül mindig ő győz. Ő például hamarabb gondolta rászoktatni a kicsiket az állva szoptatásra mint én. Persze tudom, hogy 3 hetes babáknál már fel-fel áll az anya, hogy a kölykök ne feküdjenek, hanem tanuljanak meg felágaskodva szopizni, de az első pár napon még muszáj volt visszafektetnek, mert a kedves Mamma olyan langaléta, hogy a kicsiknek egy festőlétra kellett volna ahhoz, hogy elérjék az Édent. Most már viszont szinte csak állva szoptat, kivéve amikor anyjuk bepunnyad a ládában, és ott alszik velük, akkor lefekszik persze, amit a kicsik úgy vesznek, hogy kinyitott a svédasztal, és non-stop lakomába kezdenek. Ivy tulajdonképpen olyan mint egy Trófea étterem, ahol csak anyatejet lehet kapni, mégis mindig tömve van.

A legnehezebb ilyenkor mindig az, hogy az ember a felnőtt kutyáknak is elég időt szenteljen, hát nem állítanám, hogy ez mindig maradéktalanul sikerül, azért igyekszem. Maddox mondjuk elég sok időt tölt bent, mert ha Ivy szoptat, Maddoxot a házban kell tartani, hogy ne hívja Ivyt őrző-védő kerítés partyba, mert az túl csábító a kismamának, és nem akarom, hogy letapossa a kölyköket néhány kósza sétáltató miatt. Maddox arra is rászokott, hogy eltakarítja a maradékokat Ivy után, úgyhogy elkezdett kispapásodni. Meg van valami fura perverziója, ami a vemhes, illetőleg szoptatós szukákra irányul, mivel 5 másodpercenként megpróbálja meghágni Vivit, s mivel 3 másodperces a memóriája (Szenilla), mindig elfelejti, hogy ugyanezért mekkora pofást kapott tőle pár másodperccel előtte. Azután meg hallgathatom, hogy ő el lett utasítva, mert elmondja, nem szégyellős.

Szóval így telnek most napjaink… a kicsik már csak pár nap és igazi kiskutyák, Ivy élvezi az anyaság minden pillanatát, Maddox megállás nélkül karattyol, a két tri meg alig várja, hogy visszaálljon a rend és végre bent sátánkodhassanak megint a házban….

A szuper képekért innen is hatalmas köszönet Takács Ancsának!

A kicsik neve még nem a törzskönyvi, csak megkülönböztető. Névnap hamarosan...

3 hetes Babirka (blue merle kan)