Dásenyka szépen cseperedik Áginál. Ennek kapcsán már többször akartam írni erről a társtulajdonosi (továbbiakban társtuli) témáról, de csak most jutottam el odáig.
Szóval Dasha élete beindult. A papírmunkák egyelőre várnak, mivel a törzskönyve még nem érkezett meg. Ez egyébként mindig nagy para, hogy mikor jön meg a külföldi kutya törzskönyve. Elég sok "rémtörténetet" lehet hallani olyan kutyákról, akiknek nagyon későn érkezett meg a törzskönyve, vagy éppen soha. Ez függ az adott ország kennelklubjától, meg a tenyésztőtől is. Flesh törzskönyvét átvételkor kaptam meg, de ő akkor már 5 hónapos volt, Szerbiában pedig elég gyorsan megy a törzskönyvezés. Maddoxé kb. 2 héttel a kutya után érkezett. Azt majdnem ki is dobtam, mert egy Royal Canin-os borítékban volt úgy összehajtva mint egy brosúra. Dasha már egy hónapja itt van, de a törzskönyve egyelőre az éterben lebeg valahol Moszkva és Budapest közt.
Ő viszont nagyon aktív mindennapokat él Ágiékkal. Sétál, szocializálódik, kutyaiskolába jár.
Igen, az a negyed collie az a kis Dasha, aki épen egy fejtágítón vesz részt :-)
Majd megpihen a teraszon (paparazzi kép; a mélázó arckifejezés mutatja, hogy nem készült fel a fotózásra)
Szóval, visszakanyarodva az eredeti témához;
a társtulajdon mellett azért döntöttünk, mert én nagyon szerettem volna még egy tri szukát, de nálam mint említettem létszám stop van. Áginál viszont hely volt bőven, és szeretett is volna még egy kutyát Dior mellé. Már egy ideje keresgélt itthon, hátha van valahol eladó jó kis tri szuka, de akkor éppen nagy pangás volt ez ügyben. Így megkerestem Ágit a "külföldi szukát társtuliba" ötletemmel, és ő belement. Sajnos sok példa nincs előttünk, hogy ki, hogyan csinálja a társtulajdont, mert az infó is kevés ezzel kapcsolatban, meg ezt a dolgot valahogy mindenki másképp értelmezi. Az sem mindegy, hogy milyen típusú társtuliról van szó. Ha én, mint tenyésztő odaadok valakinek kedvezményes áron, vagy ingyen egy kutyát azzal a feltétellel, hogy tenyésztésben továbbra is "használhatom" (nem szeretem ezt a szót élőlényekre alkalmazni, de így a legrövidebb), vagy kikötöm szerződésbe, hogy X kiállításra el kell vinni, és én is vihetem ha akarom, az is egy fajtája ennek. Akkor mások a feltételek. Akkor is mások, ha közösen hozunk be a kutyát külföldről. Szóval a társtulajdon milyensége függ attól, hogy a tulajdonosoknak mi a céljuk, és mit vállalnak. Bár most a rengeteg egyéb tennivaló mellett én is megcsúsztam a papírmunkákkal, de elengedhetetlennek tartom, hogy a társtulajdoni feltételeket, igényeket, kötelezettségeket szerződésbe foglaljuk. Így egy csomó felesleges vita elkerülhető. A szerződés hiánya rengeteg galibát okozhat később. Minél részletesebb, annál jobb, de azért ne legyen 3 oldalnál több, nem kell egy komplett litánia, csak a lényeg. Hogy a netről társtuli szerződést vagy szerződésmintát töltsünk le, azt az elején el is lehet felejteni, mert a varázslatos gugli nem ismeri ezt a dolgot, nincs fent ilyen szerződésminta. Így magunknak kell egyet összekalapálni. Én kértem tenyésztőktől segítséget, de vagy nem kaptam, vagy nem teljesen olyat, mint amire én gondoltam. De ötleteket adtak azért. Amit szerintem a szerződésnek feltétlenül tartalmaznia kell:
- a szerződő felek adatai (név, születési idő, anyja neve, adóazonosító, lakcím)
- a társtulajdonba vett kutya adatai (név, születési idő, fajta, nem, szín, törzskönyvi szám, microchip szám)
- a tulajdoni hányad aránya (általában 50-50%)
- a behozatali költségek megosztása (vételár, szállítás, stb.)
- további felmerülő költségek megosztása (napi tartás, állatorvos, kiállítás, fedeztetés, stb.)
- felsorolva Társtulajdonos I. és Társtulajdonos II. jogai és kötelezettségei (pl. Társtul. I. vállalja a klinikai szűrések elvégeztetését és azok költségeit, Társtul. II. vállalja a genetikai szűrések elvégeztetését és azok költségeit, ezen kívül egyéb költségek, kiállítások megosztása, jövőbeni tenyésztési tervek egyeztetése, stb.)
- egyéb, valamelyik, vagy mindkét fél számára fontos kitételek (pl. táplálás, láthatás, megjelenések, stb.)
Minden apró dolgot át kell gondolni, ami tartás, kiállítás, tenyésztés során felmerülhet. Én pl. baromira háklis vagyok a fotókra. Utálom ha egy kutyámról olyan fotó kerül fel a netre, ami nekem nem tetszik, ami totál előnytelen. Nem ahhoz ragaszkodom, hogy csak nem tudom milyen HD minőségű profi kép kerülhet föl, de ami nagyon előnytelen a kutyáról, az nem mehet ki. Ezért én belevettem ezt is a szerződésbe. Dasha minden "megjelenését" közösen beszéljük meg, de a menedzselését a kutyának nagyrészt én szerettem volna átvenni. Baromira szeretem ha minden apróság a helyén van. Egy tenyészkutya köré ugyanis - tudatosan vagy tudattalanul de - egy komplett marketing stratégiát építünk fel, annak pedig minden részlete számít. Amit gáznak, vagy feleslegesnek gondolok, azokat a fogásokat kerülöm. Egy nagyon rossz szögből fotózott kép sokat ronthat egy kutya megítélésén, ezért nem szeretném ha ilyesmi felkerülne. Szóval magamban végigrágtam egy csomó ilyen apróságot, és a szerződésbe ezek kerülnek bele. A szerződésvázlatot pedig elküldöm Áginak, hogy véleményezze, és vegyük át ami esetleg neki fontos és kimaradt. vagy bármit ami benne esetleges kérdéseket vet föl. Mindent alaposan át kell beszélni, hogy a legkevesebb luk maradjon a történetben. Megmondom őszintén, hogy teljesen kezdő kutyással nem mennék bele ilyenbe, mert azért itt már nem árt tisztába lenni ezzel-azzal. A szerződést az életben rugalmasan kell kezelni, ha a helyzet úgy kívánja. Ha pl. megbeszélünk egy kiállítást Dashának, de aznap Ági nem tudja elvinni mégsem (valaki beteg lesz vagy bármi), akkor majd viszi máskor, vagy viszem én. Ilyen bármikor előfordulhat. Épp az ilyen dolgok miatt nem beszéltünk meg konkrét kiállításokat, hanem csak egy körülbelüli számot (pl. évente mindkettőnk 3-3 magyar kiállítást vállal, külföldre pedig én viszem a kutyát). Persze ha Ági azt mondja, hogy éppen Balin nyaralnak amikor megrendezik a híres Bali szigeti CACIB-ot és oda el akarja vinni Dashát, nem fogom megvétózni. :-) Szóval a szabályozottság, és a rugalmasság is egyaránt fontos. Mindegy egyéb megállapodás kérdése. De minden legyen írásba fektetve! Arról nem is beszélve, hogy szerintem csak úgy működik ez a dolog, ha a felekben megvan az egymás iránti kölcsönös bizalom és tisztelet. Hát kb ennyi.
Apropó: a költözés után most már teljesen otthon érzik magukat a kutyák az új helyen. Mindegyiknek kinyílt a csipája, miután körbekakkantotta, majd ordítva körberohanta az új udvart. Kaptak új ágyakat is, meg mindent, hogy jól érezzék magukat. Bár Maddox szerint az egyik kutyaágy nem is annyira fekvőalkalmatosság, mint inkább az ő cumikendőcskéje. Amikor kicsi volt, kapott tőlem egy kutyáknak való nyuszis kis cumikendőcskét, amit valahol sikeresen elhagyott, eldugott vagy fogalmam sincs hova lett. De most van másik, így a plüss kutyaágyat állandóan a szájába hurcolja, és közben csócsálja a sarkát. Ezzel végérvényesen kiderült, hogy Maddox már sose fog felnőni. Hatott a Luca varázslat. :-) Luca barátnőm ugyanis anno amikor Maddox megérkezett, azt mondta, hogy olyan édes ez a kutya, hogy bárcsak sose nőne föl. És most is, lassan 6 évesen olyan mint egy kölyök, és amikor reggel kimegyek, hozza a cumikendőcskéjét. A 3 hónapos kori énjéhez képest a különbség csak annyi, hogy most már meg lehet lovagolni. :-) Egyem meg a szívét....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése