Maddox, kiméra, kiméra, kiméra… ja és mindenki tüzel, kivéve...

Maddox

A múlt hét vasárnap hajnal elég borzalmasan telt…..

A kutyáim sosem keltenek fel, tudják, hogy az nem annyira jó ötlet. Ha valamelyik mégis felkelt, annak tuti súlyos oka van. Ez eddig nem sokszor fordult elő, főleg Win töfködött, hogy elment a magzatvíz, vagy hasonlók.

Maddox múlt vasárnap hajnalban (2019.01.27.) felkeltett, bár amúgy sem nagyon tudtam aludni. Rám tette a fejét és nyögdösött. De nem a szokásos francia dünnyögés volt, hanem valami fájdalmas nyöszörgés. Fél órával később már vért hányt. Nem egyet, nem pár csöppet, többször egymás után elég nagy tócsákat dobott. Nem tiszta vér volt, nem világos piros, hanem valami sötét, nyákos-nyúlós rubinvörösen csillogó izé, de egyértelműen vér. Azonnal elkezdtem matekozni, hogy mennyi idő alatt érek be a legközelebbi ügyeletre, és mennyi míg nyit a rendes állatorvos. Az ügyeletekkel ugyanis nagyon rossz a tapasztalatom, kétszer meggondolom az elindulást. Közben Medi abbahagyta a hányást, és megnyugodott, elaludt. Akkor úgy döntöttem megvárom a sima rendelést. Nyitásra már ott is voltunk. Mire odaértünk már a bélsara is fekete volt. Sajnos nem tudtunk Bencéhez menni, de telefonban voltam vele. Maddoxot megvizsgálták, ellátták, másnap Bence is kijött, megnézte, vett tőle vért meg minden. Hála az égnek a kezelésekre állati gyorsan reagált, mire hazaértünk sokkal jobban volt. 1 nappal később mintha mi sem történt volna.

Megmondom a frankót halálra rémültem, kezem-lábam remegett amikor láttam a szájából kizúduló vért, de addig amíg nincs a kutya ellátva, nem omolhatok össze. Hazafele viszont végigbőgtem az utat.

Azóta megjött minden eredmény. A problémát nagy valószínűség szerint a lábára kapott gyógyszer okozta. Az, hogy a laborja nem mutatott semmi kóros eltérést, és, hogy ilyen állati jól reagált a kezelésekre Bence szerint arra utal, hogy nagyon az elején el lett kapva a dolog.

(Annyit még megjegyeznék, hogy – ahogy egy kedves barátném mondta – mindenkinek ilyen állatorvost kívánok! El sem tudom mondani mennyi terhet levesz a vállamról az, hogy van valaki akiben ennyire megbízok. Aki képes arra, hogy a családi programját megszakítva vasárnap telefonálgasson, hogy jól van e a kutya, mert aggódik érte, és aki minden zokszó és panasz nélkül éjjel is odajön munka után, hogy a kutya mindent megkapjon, és alaposan le legyen ellenőrizve. És aki minden alomnál addig nem alszik el, amíg az utolsó kölyök is biztonságban meg nem érkezett Úgyhogy Bence nem tudom eléggé neked megköszönni azt amit a kutyáimért teszel!)

8 és 1/4 éves Maddox, olyan friss, hogy még meleg fotókon... 

 amiket hiperköszönök Kővári Esztinek!

Szóval Medi kap gyomorvédőket, meg gastrointestinal konzervet, hogy ne terhelje a kis pocóját. Édes szívem annyira jött, annyira mondta, hogy neki bizony most komoly baja van…. Remélem, hogy hamar teljesen rendbe jön, és még jópár évig velem lesz, és mondja a magáét folyamatosan…

Mondjuk erre most nem lehet panasz….

Mütyi megkezdte első tüzelését (kár, hogy a first period partyról csak utána hallottam). Kb. november vége óta látom, hogy a kanok nagyon szagolgatják, de pár napja már olyan intenzív jeleket látok, hogy biztos voltam benne, napokon belül tüzelni fog. Amikor már az anyja feje is egyfolytában a seggében volt, és alig bírtam megnézni, hogy mi újság nála ott lent, akkor már tuti volt, hogy kb. órákon belül tüzelni fog. Kedden felborogattam, láttam, hogy meg van duzzadva a péra, megtöröltem egy zsepivel, de még semmi. Szerdán volt Bence oltani, kértem nézzen rá ő is. Amikor láttuk, hogy tiszta szotty a keze, lehetett gratulálni Mütyikének, hogy nagylány lett.

Ez egyébként nagyon fontos, hogy mikor kezd el a szuka tüzelni, hogyan zajlik, mennyi ideig tart nála. Már az első tüzeléstől figyelem, hogy nincs e valami rendellenesség, vagy nehogy benyaljon magának egy jó kis fertőzést. Az első tüzelés általában 7-10 hónapos kor között szokott megtörténni, de ez tényleg csak egy általános becslés, mert nálam volt szuka aki még 5 hónapos se volt az első tüzelésnél, míg a másik majd 1 éves volt amikor betüzelt. Azért van szórás szuka és szuka között rendesen. Szóval felírtam, Mütyi első tüzelésének kezdete: 2019.01.16.

Közben, bár még ettől elég messze vagyunk, de már folyamatosan nézem a kanokat hozzá szerte a nagyvilágban. Hát nem könnyű. Kicsit (nem kicsit) irigy vagyok azokra az időkre, amikor még nem volt ennyire bekorlátozva a párválasztás. De hát a szűréseket nem lehet figyelmen kívül hagyni. S annak ellenére, hogy néha el szoktam a párosításokon úgy gondolkozni, hogy ezeket nem veszem figyelembe, sokkal úgy sem könnyebb. Mindegy még van idő, addig figyelek és agyalok folyamatosan.

Az sokkal jobban idegesít, hogy Dasha egyszerűen nem akar tüzelni, pedig már mióta várjuk. Az utolsó jegyzett tüzelése nagyjából pont egy éve volt, azóta semmi. Bár nem tartom kizártnak (a leírt jelek alapján), hogy augusztusban volt egy csendes tüzelése, és azért telik el ennyi idő. Még várok picit, ha nem történik semmi, megy a dokihoz kivizsgálásra.

A többiekkel minden ok. Ivy kivirágzott a szülés után, sokkal jobb formában van, mint előtte valaha, és ha most nem vedlik le teljesen februárra ahogy szokott, lehet elviszem őt is idén párszor kiállítani. Bár én tényleg ahányszor kiejetem a számon, hogy fehova, hullik a szőr, folyik a vér.

2019.01.28. Ivy is betüzelt. A kanok napok óta ordítanak, minden kutyám megbolondult. Nem esznek, non-stop megy a sírás, vonyítás, acsarkodás. 

Maddoxot éppen nemrég csinosítottam… hát nem mondom, hogy nem rossz ránéznem a lábára, csórit úgy sajnálom, igyekszem neki segíteni ahogy lehet. Átlényegült szobakutyává, hogy ne terhelje nagyon, pihengessen sokat. A két tricolor meg, mintha nem lassan 10-11 éves lenne, embertelen bika mind a kettő. Folyamatos mozgásban vannak, nagyon aktívan őrzik mindig a területüket, kőkemény izomzatuk van, és pusztító nagy szőrük. Főleg Winnienek ugye az ivartalanítás óta.

Kiméra, kiméra, kiméra…..

A tenyésztés egy tipikusan Life Long Learning tevékenység. Nincs olyan, hogy eljön az a pont amikor valaki mindent tud. Pláne, hogy a technika milyen ütemben fejlődik. Meg hát az ember nézőpontja, tudásbázisa is változik, közben meg valamerre haladni kell. Az empirikus tapasztalat mindeközben elengedhetetlen.

Mindig van olyan téma, amiben azt érzem még bőven van hova fejlődni. Akkor azt előveszem, és kicsit jobban ráfekszem, főleg ha éppen nincs szezon, vagy alom. (Bár a kiállítási szezon már lassan nem is szezon, mivel folyamatosan van, ha éppen itthon nem, a környező országokban tuti.)

A lényeg, hogy van téma amit én keresek, és van ami engem talál meg. Mostanában kettő dolog foglalkoztat leginkább, melyek nem mindegyike kötődik szorosan a kutyákhoz, de közben mégis.

Sosem gondoltam volna, hogy bizonyos témák amik nagyon érdekelnek a tudományokban, művészetekben, vagy akár a történelemben, ennyire szorosan összevonhatók a kutyázással. 

Mert muszáj beszélnem a kimérákról, a genetikai „borítok mindent” jokerről. 

Szóval a KIMÉRA...

Eredetileg Khimaira egy nem túl szimpatikus – számos ókori kultúrában megtalálható - mitológiai lény, aki több állatfajból van összemixelve, tüzet okád, és előfutára minden nagy katasztrófának.

A biológiai kiméra abban egyezik a mitológiai lénnyel, hogy szintén több „lényből” áll. Mert eddig ugye állt az a feltételezés, hogy egy élőlény – egy genom. Hogy teljesen mindegy, hogy a DNS-t vérből vesszük, hajból, szőrből, nyálkahártyából, vagy spermából, az mindenhol egyezést mutat. Egy ideje azonban tudják, hogy egyetlen élőlény rendelkezhet több genommal is, akár 4 különbözővel. De hogy lehet egy élőlénynek több különböző DNS-e a teste különböző pontjain, vagy, hogy lehet, hogy a véréből (attól függően honnan veszik le) több vércsoport is kimutatható? (Nagyon részletesen nem mennék bele, annyit még nem is tudok a témáról, de a lentebbi cikket érdemes elolvasni róla.)

A lényeg, hogy előfordul olyan, hogy egyetlen petesejtet több különböző hímből származó spermiumnak is sikerül megtermékenyíteni (polispermia). Ennek következtében az ilyen módon létrejött utód akár 4 különböző DNS készlettel rendelkezhet, bár ez extrém ritkának számít. Az viszont a legutóbbi kutatások szerint jóval gyakoribb, hogy a méhben egymás mellett lévő magzatok, kétpetéjű ikrek, még zigóta állapotukban összeolvadnak, így a születendő egyed két genommal fog rendelkezni, egyrészt a sajátjával, másrészt a meg nem született testvére készletével. A lényeg, hogy az élő szervezet sokkal bonyolultabb, mint az eddig gondolták volna, és ugyan a kimérák, illetve a genetikai mozaikok létezésével kb. 50-60 éve tisztában vannak a tudósok, az csak most derült ki, hogy itt nem pár elszigetelt esetről van szó, hanem nagyon gyakori jelenség mind az ember, mind az állatvilágban.

Genetikai vizsgálattal bizonyított kiméra kutya két teljes DNS készlettel, egy sárga és egy fekete labradoréval. A kimérizmus időnként külső jegyekben is jól megnyilvánul, más esetekben észrevétlen marad. (Cikk: This Incredibly Rare Dog Is A Genetic Miracle)

De miért fontos ez a kutyázás szempontjából? 

Teszteltetjük a kutyák DNS-ét ezerrel. Mindenre. Apasági vizsgálatok, szín-genetikai vizsgálatok, betegségek szűrése. De azt vizsgálta valaha valaki, hogy egy nyálminta alapján bevizsgált, adott genommal rendelkező kutyának vajon a spermája is ugyanazt a genomot tartalmazza –e? Vagy azt, hogy a merle kutyáknál gyakran megjelenő heterochromia (különböző színű szemek) oka lehet –e időnként az, hogy a kutya egy kiméra? Merthogy emberi vizsgálatoknál bebizonyosodott, hogy a heterochromiás emberek egy része azért olyan, mert kiméra. Tudom, hogy a kutyázásra az isten pénze se lenne elég, de milyen érdekes lenne végigtesztelteni és teljes géntérképet csinálni úgy egy állományról, hogy vesznek DNS mintát ugyanazon kutya szőréből, nyálkahártyájából, véréből, és (kan esetén) spermájából.

Mert egyre nagyobb keletje van az olyan fedeztetéseknek, ahol egy szukára több kant raknak, majd a végén genetikai vizsgálattal igazolják az apaságot. De mi van akkor, ha a kiskutya nyálából, majd később esetlegesen spermájából vett minta két különböző genomot mutat?

Ugyanígy bármilyen betegség szűrésénél… csak a nyálat nézik, vagy csak a vért, de nem vesznek DNS mintát mindenhonnan. Mi van akkor ha egy kutya vér / nyál alapján DM mentes, de az örökítő-anyaga, mely egy másik genomból van, DM terhelt? Honnan tudjuk, hogy a tenyésztett kutyák körében milyen arányban vannak jelen a kimérák?

Mert eddig az emberi verziónál is azt gondolták – ó hát 100 regisztrált eset van az egész világon! De ma, amikor orrba-szájba küldjük be a DNS-ünket különböző vizsgálatokra már tudjuk, hogy ez egy nagyon durva alábecslés volt, és a kimérizmus sokkal-sokkal gyakoribb mint gondolnánk, hogy komplett genetikai kavalkád vagyunk mi is és az állataink is.

Egyelőre nem találtam olyan kutatást, ami a kutyák (főleg a fajtatiszta állomány) kimérizmusát vizsgálta volna. Elsősorban ugye embereknél nézik, meg ahogy látom haszonállatoknál, de van több regisztrált eset kutyával, macskával. 

A kimérával a gentika kiütéssel győzött, aligha hallottam ennél izgalmasabb tudományos híreket az utóbbi időkben.

Erről jut eszembe:

Egy korábbi bejegyzésben tanakodtam azon, vajon a viselkedés, az egyéni szokások, az egyéni traumák, egyebek hatása mennyire jelennek meg a következő generációkban, illetve, hogy a viselkedés, tapasztalat mint olyan, örökölhető –e. És Isten áldja azokat a tudósokat akik nem csak azzal foglalkoznak munkaidejükben, hogy tényleg vanília illatú –e a hódok végbele. Szóval igen, ez is kiderült. Bár több óra tanulmányozás után sem teljesen értem a végbemenő folyamatot, de most már tudományos tény, hogy a tapasztalatok, bizonyos viselkedésminták öröklődnek. A lényege, hogy bizonyos gének úgy változnak és úgy öröklődnek, hogy az nem jár együtt a DNS szekvencia megváltozásával. Ezzel foglalkozik az epigenetika, aminek kutatása még emberekkel kapcsolatban is gyerekcipőben jár, kutyákkal kapcsolatban meg pláne. De érdemes rá odafigyelni, mert ez is állati hasznos lehet a tenyésztésben is!

A legjobb magyar nyelvű összefoglaló cikk a kimérizmusról és a mozaicizmusról:

KIMÉRÁK ÉS MOZAIKOK – A BENNÜNK ÉLŐ GENOMOK

Veszett világ

Nagy vihart kavart egy nemrégiben megjelent újságcikk, mely szerint felesleges veszettség ellen évente oltatni a kutyákat Magyarországon. A cikket indukálók szerint át kéne térni az USA-ban, Nyugat-Európában több helyen bevett gyakorlatra, miszerint elegendő 3 évente oltatni az ebeket.

A veszettségről sokan úgy beszélnek, mintha valami térben és időben rettentően távoli, egzotikus kór lenne. Napjainkban is világszerte, minden kontinensen előfordul! Csak azért, mert nem riogatnak folyton minket a híradókban, hogy ennyi meg ennyi eset fordul elő, attól a betegség még igenis létezik és lehet, hogy elvétve, de nálunk is előfordul. Nem beszélve a környező, elsősorban a tőlünk délre és keletre fekvő országokról (Szerbia, Románia, Ukrajna, Horvátország). Minél keletebbre haladunk, annál aggasztóbb a helyzet. (Indiában közel 10 000 ember hal meg veszettségben évente.) Hogy Magyarországot mennyire érinti, fenyegeti a veszettség, illetve érdemes e megváltoztatni az oltási rendelkezést, azt speciálisan erre az országra, a mi közvetlen környezetünkre nézve vizsgálják, nem több ezer kilométerre lévő szigetországok, kontinensek viszonylatában.

Szlovéniában hozzánk hasonlóan évente kötelező a kutyák veszettség elleni ismétlő oltása. Szintén hozzánk hasonlóan ott is felmerült már olyan javaslat, hogy térjenek át a 2-3 évenkénti oltásra. Nyugat-Európa nagy részén a védőoltás 2-3 évente kötelező. Németországban 3 évente, Ausztriában 2 évente kell oltatni az ebeket veszettség ellen. Köszönhetően annak, hogy Magyarország egyfajta védelmi zónát hozott létre Ausztriának (s ezáltal a nyugati országoknak), hiszen a veszettség előfordulása nálunk viszonylag alacsony, a betegség elleni védekezés viszont fokozott. Hazánkban a betegség a kutyák évenkénti védőoltásának kötelezővé tételével, és a vadon élő húsevők rendszeres orális vakcinázásával szorult vissza jelentősen. Egy vírus terjedésének, egy beteg állatnak azonban nem szab gátat egy országhatár, s ha a veszély túl közeli, jogos az aggodalom.

A beregszászi eset okán

2012. március 1.-én egy kóbor kutya tombolt Beregszász központjában. Az állat 8 embert harapott meg, köztük az eset miatt kihívott rendőrt is. A hatósági állatorvosi vizsgálat igazolta, hogy a kutya veszett volt. A sérülteket ellátták, beoltották, a városban állategészségügyi karantént rendeltek el. (Forrás: MTI) Emellett a hatóságok kutyasétáltatási korlátozást vezettek be, és minden kutya, macskatartót kértek a védőoltás mihamarabbi beadatására. Beregszász Ukrajnában, a magyar határtól 6 kilométerre fekszik. A helyi megyei főállatorvos elmondása szerint Ukrajnában, csak Kárpátalján kb. 20 olyan emberi érintettségű harapásos, marásos esetről érkezik bejelentés évente, ahol utólag beigazolódik a veszettség gyanúja. Az ukrán fővárosban, Kijevben 2012 januárjában kellett karantént elrendelni, miután több veszettségben elhullott állat tetemét találták meg az utcán, majd két beteg kutya és egy macska támadt emberekre. A beregszászi eset előtt nem sokkal, egy ötéves kislány halt bele a veszettségbe, miután megharapta egy fertőzött kutya. Az eset 2012 februárjában történt Romániában.

Magyarország

Hazánkban a laboratóriumi vizsgálatok két denevér esetében igazolták a veszettség vírus jelenlétét 2011-ben. Mindkét eset az év második felében került megállapításra. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy denevérekben előforduló veszettség vírustörzs különbözik a háziállatok illetve vadállatok megbetegedését okozó vírustörzstől. 2010-ben 1 kutya, 1 denevér és 9 vörös róka esetében igazolta a laboratórium a veszettség vírus jelenlétét. (Forrás: Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Állat-egészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság)

A veszettség Magyarországon utoljára 1994-ben követelt emberéletet (az ügy kapcsán elhalálozott személyek száma: 2, védőoltásban részesített személyek száma: 265, okozója: macska).

Képtelenség úgy beszélni a veszettségről, hogy csak számokat, adatokat emlegetünk. A veszettség egy igen drámai lefolyású betegség. Ez persze mindaddig hidegen hagy minket, amíg nem látjuk saját szemünkkel, vagy nem válunk érintetté. Az Interneten tömérdek megrázó videó kering emberi és állati esetekről egyaránt. Megtekintésük csak erős idegzetűeknek ajánlott!

Vajon hogyan éreznénk, hogyha saját kedvencünknek kellene elszenvednie ugyanezt?  S legfőbbképpen mit éreznénk, ha mi magunk vagy egy szerettünk kerülne közvetlen veszélybe? Merthogy sokszor elsikkad az érvek és ellenérvek között, az a szó, hogy: zoonosis (fertőző betegségek, amik emberről állatra, állatról emberre terjednek). A veszettség gyógyíthatatlan és halálos, állatok, emberek esetében egyaránt.

Mi történik az emberrel veszettség gyanúja esetén?

Ha veszettség gyanúja merül fel, az addig oltatlan sérült 5 oltásból álló oltás-sorozatot kap. Gyakori mellékhatások: fájdalom, duzzanat, pirosodás a beadás helyén, gyengeség, rosszullét, láz, fejfájás, izomfájdalom, ízületi fájdalom, emésztési zavar, viszkető kiütések, stb. Ritkán előfordulhat: szédülés, látászavar, vérkeringési zavar (pl. szívdobogás-érzés, hőhullám), idegrendszeri zavarok (pl. bénulás).

Veszettség elleni oltássorozatot évente több ezer ember kap hazánkban. Ezek több mint fele, háziállat okozta sérülés miatt válik szükségessé. A fertőzés a tünetek megjelenése után nem gyógyítható.

A macskákat miért nem?

A macskák veszettség elleni oltása hazánkban jelenleg csak ajánlott, de nem kötelező. A kijáró macskák hatalmas területen kóborolnak, így jobban ki vannak téve a fertőzésveszélynek. Gyakran példálóznak az Egyesült Államokkal, ahol a veszettség elleni vakcina csak 3 évente kötelező. A különbség csupán annyi, hogy kutyák, macskák, vadászgörények részére egyaránt!

A vakcinázás szükségessége nem kérdés. Hogy hány évente kell ismételni, azon lehet vitatkozni, bár szaktudás, és a témával kapcsolatos összes tény kimerítő ismerete nélkül teljesen felesleges. Veszettség elleni vakcinázási programról nem lehet népszavazást kiírni. Erről a kérdésről nem lehet és nem is szabad laikusoknak dönteni. Ez azoknak a járványügyi szakembereknek a feladata, akik fel tudják mérni a valós helyzetet, a valós veszélyt. A döntést meghozni pedig hatalmas felelősség.

Az összes környező ország konzulátusát sajnos lapzártáig nem sikerült elérni, hogy megtudjuk az adott ország törvényi szabályozását veszettség elleni ismétlő oltások tekintetében.

Kiegészítés:

A Hungária Pumi Klub mire alapozza azt a felvetést, hogy elegendő lenne 3 évente oltatni?

-          „2005/91/EK EU-s jogszabály”

Az említett határozat nem tartalmaz olyan rendelkezést, miszerint az Európai Unión belül minden tagországban 3 évente kellene vakcinázni ez ebeket veszettség ellen. A rendelet a „kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-egészségügyi követelményeiről” szól.

-          „Európa nagy részén ugyanis a háromévenkénti oltás van szokásban (és az is megfelelő védelmet biztosít)”

Ez csak néhány nyugat-európai országra igaz. Közép-kelet Európa nagy részén évente kell oltatni. Nyugat-Európa néhány országában az alacsonyabb védelmi szint elegendő, de hazánkra ez nem igaz. Az oltási programot minden tagország maga határozza meg, nincs erre vonatkozó központi EU rendelkezés. „A környező országok fertőzöttségi adatai alapján továbbra is indokoltnak tartjuk Magyarországon a veszettséggel szembeni védekezést.” (Forrás: Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Állat-egészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság) Ennek részletes indoklása a cikkben. Hogy a védelem mennyire elegendő, arra megtaláljuk a választ ugyanebben a cikkben: „az a kutya, amelyik az élete első két évében az előírt rendben megkapja a három oltást, utána 2-3 évig védettnek tekinthető – ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 100 vakcinázott állatból a következő év végén 90, egy évre rá nagyjából 70, újabb egy év múlva 50 kutyában mutatható ki az immunitás.” (dr. Varga János, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar mikrobiológia és járványtan tanszékének egyetemi tanára).

-          „a túlvakcinázás kétszeresen is káros, hiszen az ebtulajdonosoknak fölösleges kiadást jelent, az állatok számára pedig az oltási szövődmények indokolatlanul nagy kockázatával jár”

Mellékhatások (veszettség elleni vakcina 1.): „Mint minden vakcinánál, túlérzékenységi reakciók kialakulhatnak. Ezek ritkán fordulnak elő, megjelenésük esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. ….az injekció beadási helyén, kisméretű, múló csomó jön létre.” Mellékhatások (veszettség elleni vakcina 2.): „Alkalmazását követően egy átmeneti tapintható csomó előfordulhat az injekció beadásának helyén.” Embereknél a veszettség elleni oltás-sorozat ennél jóval több és súlyosabb mellékhatásokat okozhat.

-          „az unióban használatos vakcinák gyártói maguk is a háromévenkénti oltásismétlést javasolják”

„Eb esetén a vakcinázási program megállapításában a hatályos jogszabályokat kell figyelembe venni.” (Használati utasítás: Veszettség elleni vakcina 1.) „Ebek, macskák, lovak, vadászgörények esetében az újraoltást a helyi hatályos szabályozás írja elő” (Használati utasítás: Veszettség elleni vakcina 2.)

Az oltás fix árának kérdése és a kutyák központi nyilvántartásba vétele, valamint az ebadó alól való mentesülés már egy másik téma. Fix oltási ár kialakítása az egész országban több ok miatt is elég nehézkes lenne, hiszen egy nagyon összetett piaci kérdésről van szó. Ha valaki felelős kutyatartó, az be fogja adatni az oltást akkor is ha 1000 Ft és akkor is ha 5000 Ft. Mert felelősen gondolkodik és tudja, hogy szükséges. A felelőtlen kutyások egy része pedig akkor sem fog oltatni, ha az oltás ára jóval alacsonyabb lesz. Hiába mentesülne így az ebadó alól, főleg ha lakóhelyén be sincs vezetve. A felelőtlen állattartó kutyájának azonosítója (chip) nincs, oltási könyve nincs. Kötelezettsége lenne, mégsem teszi. Valószínűleg ugyanígy megpróbálna kibújni az ebadó alól is. Bár ezen személyek száma a kötelező ebösszeírások miatt várhatóan csökkenni fog.

Az az ötlet viszont üdvözölendő, hogy a felelős kutyatartók, akik chippeltetnek, rendszeresen vakcináztatnak (nem csak veszettség ellen!), féreghajtatnak, kapjanak némi kedvezményt (ebadó mentességet) azért, hogy lelkiismeretesen ellátják állataikat s így hozzájárulnak a fertőző betegségek terjedésének megakadályozásához. Ez egyaránt szolgálná az állatok és az emberek érdekeit is.

Varga Adrienn

A cikk megjelent: Kutya Szövetség magazin XV. évfolyam 5. szám / 2012. május 20.-21. oldal

Láb-napló

Eredetileg Kővári Esztinek akartam írni egy kis láb-naplót, mivel rendszeresen érdeklődik Maddox lábának hogyléte felől. Azután úgy döntöttem inkább ide teszem kicsit bővítve.

Szóval:

Ha semmi extra esemény (szülés vagy betegség) nincs, akkor a kutyáimat olyan 3 havonta látja állatorvos. Bravectozni, féreghajtani 3 havonta kell őket, meg általában becsúszik még valami oltás, vagy egyéb. Öt kutyánál már nem tudom teljes mértékben összehangolni az oltásokat, pláne nem az összeset. Most Mütyi kapott egy kennel-köhögés ellenit, amiről tudom, hogy megoszlanak a vélemények, tudom, hogy így is simán megfertőződhet a kutya, de én most beadattam neki. Mindenhonnan rengeteg kennelköhögéses esetet hallok, egy csomó olyan kutya beteg, olyanok akik tuti, hogy nem egymást fertőzték, mivel nem is találkoztak soha. Több állatorvos is megerősítette, hogy nagyon sok a kennelköhögéses kutya a rendelőkben. Szegény Luna (Mütyi kistestvére Norina Noir) is megfertőződött, de hála az égnek hamar rendbe jött. Ilyenkor amúgy is szezonja van ennek a rohadt köhögésnek (mint az epernek meg a spárgának, de azokat mennyivel jobban várom). Megkérdeztem Bencét szerinte van e értelme oltatni, és azt mondta van, úgyhogy Mütyi kapott is egyet rögtön. Azért csak ő, mert ő kiállításra megy a héten és ott elég nagy esélye van a fertőződésre, mivel a kutyák népsűrűsége a Hungexpon általában eléri egy kisebb japán városét. Szóval ebek egymás hegyén hátán, a bacik csak úgy tobzódnak örömükben, úgyhogy Mütyinek ment a felkészítő baci. 

Ilyenkor az ember anyagilag is átgondolja, hogy egy kutyának egy oltás 8 ezerért, vagy 5 kutyának antibiotikum 50 ezerért. Meg hát azért annak nem annyira örülnék, hogyha mondjuk a majd 11 éves Winnie fertőződne bármivel. Bár Bence szerint Win korához képest nagyon jó kondiban van, és tuti nem a szíve fogja elvinni, mert kb. 3 percenként egyet dobban, azért nem szeretném semmiféle motabával megfertőzni.

Szóval Bence múlt pénteken jött, és mindenki megkapta amire szüksége volt. Ilyenkor mindegyik kutyát átvizsgálja, megnézi kivel mi újság, és egyeztetjük a továbbiakat. Maddox lábröntgenjét is megbeszéltük hétfő estére. Azt viszont muszáj a rendelőben, úgyhogy elflattyogtam vele Újpestre.

Amúgy jól van a Medi, egy kis sántaságon kívül más baja nincs, de Bence aggódott a lábán lévő durdorka miatt, ezért akarta nagyon megröntgenezni, én meg nem tudtam nemet mondani, mert hát szülinapja volt, ezt kapta ajándékba. Imád röntgenezni. Viccen kívül…. azért aggasztotta a láb, merthogy a csontlerakódás az ugye várható ilyen esetben, a sérült szalag környékén, de félő volt, nehogy valami rosszindulatú elváltozássá fajuljon a dolog. Szóval Maddox be lett bódítva.

A vénás drogozást nagyon szerette (mint általában). Támolygott egy darabig Bence mellett, mint aki már túl van 1 üveg vodkán, dülöngélt össze-vissza, majd tartott egy kis bemutatót a rendelőben azzal kapcsolatban, hogy vajon a barfos kaksi tényleg szagtalan –e, ahogy a mende-monda tartja. Oda is tolt septiben pár bogyót a rendelő kellős közepébe. És igaz a legenda, tényleg szinte szagtalan a kaksi nyers etetések után. Ez úgy megnyugtatta, hogy elájult.

Amíg aludt a fogkövét is leszedték, tiszta olyan lett mint Tom Cruise (csak őt kevésbé foglalkoztatja a szcientológia). Vissza lettek vágva a karmai is a mellső lábain, mivel azokat nem megfelelően terheli, ezért nem jól kopnak. Mindkét mellső lábáról készült felvétel, hogy össze lehessen vetni őket.

A sérült lába pont olyan ütemben és pont úgy romlik ahogy anno Diószegi doktor megjósolta. A sérült szalagnál csontlerakódások vannak. De ezen kívül teljesen rendben van a kutya. Nincs kóros szövetelváltozás, vagy bármi súlyosabbra utaló jel, szervezetileg korát meghazudtolóan állapotban van. Szépen magához tért, utána végigbogyózta az Árpád utat. Utána otthon le akart ülni cumiba (háttal ülő collie, feje felfelé = szőrös cumisüveg), de mire odaértem elborult, mindegy azért megsimiztem a nyálas fejét. Totál ki volt ütve egész este.

Egyébként ha belegondolok abba, hogy mindez az egész egyetlen rossz lépés miatt van, a guta megüt. De most komolyan, nem lehet non-stop ott állni a kutyák mellett és folyton figyelni minden lépésüket, hogy ne sérüljenek meg. És az is érdekes, hogy nálam a kanok azok akik rendszeresen sérülnek. Flesh pl. valamelyik nap nekilódult és ezerrel elkezdett futni, közben Winnie vakkantott egyet a háta mögött, az idióta meg megfordult és telibe nekirongyolt a falnak. Olyan volt, mint egy jelenet a Tom és Jerryből, és azon sem tudtam röhögni soha. Azután meg mondom jöjjön már be, mert megnézném nincs e valami baja. Bejön, lefekszik a nappaliba az ajtó mögé. Elalszik, álmában a lábával elrúgja az ajtót, ami nyikordul egyet, ettől felriad és lefejeli a visszacsapódó ajtót. Akkor még szerencse, hogy azért vittem be, hogy ne legyen baja. Mondjuk ez a kutya szerintem elpusztíthatatlan. Engem ha fele ennyi trauma ért volna mint őt már nem élnék. Maddox is hasonlókat szokott bénézni, csak a kettő közt az a különbség, hogy Flesh mindezt több száz km/órával teszi, mint egy tornádó, míg Medi inkább egy lágy tavaszi szellő összeszart bokával.

Visszatérve:

Maddox továbbra is konzervatív kezelésben részesül, vagyis Trocoxil kúrát kap, meg támogató táplálék-kiegészítőket váltva, most éppen C11 Complex porc és ízületvédőt. Synoquin volt előtte. Ha a Trocoxil kúrának vége kell egy kis szünetet tartani, és utána elvileg lehet ismételni, de előtte nézetek neki egy máj értéket, nehogy végül a mája károsodjon a gyógyszerektől.

Műttetni biztos nem fogom, ezt most is így gondolom túl idős már egy ekkora műtéthez. S bár nekem nem szokott parám lenni a kutyák altatástól, 8 éves kor felett azért már aggódok kicsit. És inkább legyen egy kicsit sántítós kutyám, mint egy halott. Nem látom, hogy olyan elképesztő nagy fájdalmai lennének, de tudom, hogy ez is megtévesztő. A collie elképesztő módon tudja leplezni a fájdalmát. Emlékszem Sophienak voltak olyan vérvizsgálati eredményei, ami alapján már halottnak kellett volna lennie, de ő élt és futott mint a gép. Pedig több orvos is mondta, hogy kizárt, hogy ilyen vese-paraméterekkel ne legyenek fájdalmai. Mindegy erre most nem is akarok gondolni. Maddox hála az égnek jól van, Bence rendszeresen nézni, én is folyton figyelem, vigyázok rá, nem engedem terhelni. Így most nagyjából stagnál.  

UI:

Tegnap a legnagyobb dzsuvában mentem az állatorvoshoz, és mivel a kutya a földön jött mellettem (milyen meglepő adalék nem?) tiszta sár lett a lába. Azután nézem a röntgenfelvételeket, Bence ezerrel mondja mit lát, én meg közben azt nézem, az ott frankón a kutya szőre a röntgenen? Mondja Bence igen, mivel a sáros szőr az apró kavicslerakódások miatt látszik a felvételeken. Bazi jól néz ki egyébként, tiszta mint egy modern műalkotás.

Na ennyi volt Eszti, úgyhogy ne izgulj, egyelőre minden rendben van Medivel! És addig amíg találkoztok, itt van néhány igen bensőséges kép róla :-)

Merengő

A múlt hét nagyon töményen a colliezásról szólt. Először is ugye készültünk a klubkiállításra…

Mütyit megint megfürdettem. Tudom, hogy nemrég volt, de akkor is. Azt szeretem ha a kutya a kiállításon tiszta és szálára szárított. Ezért hiába telt el csak pár hét a legutóbbi kiállítás óta, ment a kádba mint a vöcsök. Azt a részt, amikor átmosom az egész testét samponnal, és csak masszírozom, meg dörzsölgetem, azt nagyon imádja, akárcsak a többi kutya. Ami az első kozmetikázásoknál kiváltja a hisztit, az általában a blaster. De igazából pár alkalom után azt is megszokják. Mütyi most negyedszerre volt fürdetve, és max 2 nyüsszögés volt, amúgy már szépen hagy mindent. Ilyenkor csak az a félelmem, nehogy levesse magát az asztalról, ezért ilyen fiatal kutyát sosem csinálok segítség nélkül. A kozmetikához magához nem kell, de ahhoz, hogy valaki figyelje a kutyát minden pillanatban, ha kell nyugtassa, simogassa, vagy éppen eltartsa a fejét, ahhoz muszáj. A blasterhez úgy szoktatom őket, hogy először csak a leggyengébb fokozaton bekapcsolom úgy, hogy a kutya lássa mit csinálok, majd szép lassan a fejétől a lehető legtávolabb elkezdem szárítani. Pár perc bevezetés után viszont feltekerem, különben sose szárad meg. Első körben mindig a popót szárítom, mivel megfigyeléseim szerint a fejüknél viselik a legkevésbé jól. Addig tiszta nyugi van, de a fejüknél mindig forognak, nehogy már elérjem rendesen.

Most már szinte ugyanannyi őt megcsinálni mint egy felnőtt kutyát. Testméretre – pár centi híján - már szinte elérte a felnőtt kori méretét, a szőre pedig egyre hosszabb, vaskosabb. Már nem végzek vele egy óra alatt, legalább 1,5 óra kell a teljes kozmihoz, de inkább kettő. A nyírást még a múltkor Komáromban Mártira bíztam, ő ezt a témát nálam sokkal jobban vágja, azóta is elég jól tart. Ezt a „fülszőr tépdesős” technikáját egyszerűen képtelen vagyok elsajátítani, hiába figyelem hogy csinálja.

Szóval Mütyi tisztán és frissen érkezett a klubra.

Hát ez a hely…

Láttam már életemben pár kiállítási helyszínt, de ez volt az egyik legjobb (Aero Hotel & Étterem és Sportrepülőtér, Jakabszállás). Először is sík terepen van, az odáig vezető út végig sík. Ennek mindig nagyon örülök, mivel a hegyi szerpentinek kanyarjaiban rendszeresen totál hányingerem van. Utálok a hegyekben vezetni. Sétálni, kirándulni, az tök ok, csak ott vezetni ne kelljen.

Az egész terület nagy, tágas és minden van ami ahhoz kell, hogy komfortosan legyen az ember és a kutya is. Az idő is jó volt, és ha ennyi collies, meg collie közt lehetek, nekem az mindig öröm. Sokszor beszéltem már arról, hogy a tenyésztés mennyire intenzív társas tevékenység, mennyire kell, hogy kommunikáljunk. Az ilyen alkalmak pedig erre is tökéletesek

A kutyák egymással barátkoztak, mi meg közben beszélgettünk. Mütyi láthatóan nagyon jól érezte magát. Imád ennyi collie közt lenni. Már ismerős kutya-arcok, új pajtások, megmászható emberek, akik folyton simizték, meg egy csomó csirke. Hát neki ez maga a Kánaán. Én meg közben olyan mérhetetlen büszke voltam rá. Hogy milyen jó kiskutya, mennyire szociális, és milyen végtelenül barátságos mindenkivel, és egyszerűen nem akart elfáradni.. Még a bírálati lapjára is rákerült, hogy milyen kiváló karakterű kutya. Édes kicsi kincsem, hát olyan tündér volt meg kellett zabálni. 

Mütyi békában figyeli az eseményeket. Ezen valamiért mindenki csodálkozott, én annyira nem, hisz a majd 11 éves nagyanyja a mai napig csak így fekszik. (fotó: Kormos Nikol)

A kiállításra mostanában szigorúan egy kutyával, egy székkel, és egy hátizsákkal megyek. Nem viszek boxot vagy ketrecet, a kutya végig velem van. Kivéve azt a párszor pár percet amikor mosdóba megyek, vagy papírokat intézni, vagy hasonlók. Asztalon sem állítom túl sokat, max 15 percet közvetlen a bírálatok előtt. Úgyis frissen van fürdetve, és a csarnokban nem tudja úgy összedzsuvázni magát ha lefekszik utána a földre. Mondjuk Mütyi akkor is képes összekoszolni magát ha steril szobába teszem. Olyan mint egy nagyon rossz gyerek, aki állandóan saras, a hajába különféle növényi fragmentumokat gyűjt, és folyton leeszi magát. Amikor nyerset kap – legalább hetente négyszer - az egész mellét képes összevérezni. Főleg ha egy nagy marhabordáról cuppogtatja épp le a húst. A múltkor össze-vissza kőrözött vele a lakásba, majd azt találta ki, hogy az ágyamban fogyasztja el. Szépen felcűgölte a húst és a pihe puha takimon falatozott. Volna…  Olyan reflexből kezdtem el ordítani, hogy rögtön le is pattant. Hát nehogy már azért. Mindennek van egy müttyenetnyi határa. A kutyáimnak ugyanis két dolog szigorúan tilos: emberi bútoron, főleg ágyon feküdni, és kunyerálni. (Hogy pontosan miért, most nem mennék bele részletesen, de megvan az oka.) Engem ez a két dolog a régi kutyáimnál annyira zavart, hogy a mostani brigádot már eleve úgy szoktattam, hogy ezt a kettőt soha. Bár Mütyi nagyon próbálkozik, ezekből nem engedek.

Vacsi az ebeknek: kacsanyak, csirkeszív, zúza, darált pulyka

A kis tündérke ez a kis darab szaftos marhát óhajtotta az ágyamban elmajszolni. 

A lényeg, hogy a kiállításon szinte végig pörgött. Az osztálybírálat után kimentünk velük hátra megfuttatni őket. Össze-vissza rohangáltak, még az sem zavarta őket, hogy tulajdonképpen egy reptéren vagyunk, ahol a hátuk mögött pár tíz méterrel landoltak és szálltak fel a gépek. Ez volt aztán az igazi karakter teszt, de a kutyákat nem nagyon érdekelték a járművek, futottak mint a villám össze-vissza. Csak akkor mentünk vissza amikor már közeledett a Best in Show.

(Mütyi a kiállításokon – Karen Walker „Anastasia Beaverhausen” alteregója után szabadon - álnéven, mint Lütyevics Franciska létezik. A kis Franci. J Lütyevics – vagyis Lütyő, mint Louis de Funès a Csendőr-filmek sorozatból, és Franci, mint a Nagy franc a kis francia, vagy a fene tudja, de tetszik ez a név. Tulajdonképpen a turbó-Mütyit takarja.)

Lütyevics Franciska bevetésen (fotó: Szalai Ádám, BLUE WOLF)

fotó: Gács Varga Zoli

Mütyi ismerkedik a vele hasonló korban lévő kan kölyökkel - Spryangels Batman (fotó: Angyal Mónika)

Rohangálás ezerrel (fotók: Gulyás Alex)

A tri és merle szekció egy része...

Balról jobbra:

Nolynna Lux Blue Apocalypse - Nolynna Lux Blue Dakar - Agent Provocateur Lili Marlene - Eric Knight of Sherborne - Nolynna Lux Black Diara - Everlasting Fantasy of the Holy Mountain - Trasdepastores Blueduero - Nolynna Lux Blue Druantia - Nolynna Lux Black Charisma - Allil Blue Destiny - Nolynna Lux Blue Atlantis - Celestial Wonder's Blue Spirit of Dreams - Nolynna Lux Black Aphrodisiac - Celestial Wonder's Best Choice

A nap végére már azért mindketten lefáradtunk. És még várt ránk a másnap. Illetve csak rám, mert Franci a kiállítást pihente ki.

Mütyi megpihen (fotó: Farkas Márta Barbara)

Másnap töményen borult rám a téma, én meg csak úszkáltam benne nagy örömmel. Részt vettem egy jubileumi ünnepségen, ami több előadással volt egybekötve. Előadás a collieról, emlékezés a régmúltra, és beszélgetés, meg hedonizmus rogyásig. Rengeteg téma merült fel, olyanok is amikről már régóta akartam írni. Nagyon jó volt, hogy tudtam ezekről beszélgetni a többiekkel, nálam sokkal tapasztaltabbakkal is, vagy akár az adott téma szakértőjével. Kíváncsi voltam bizonyos dolgokról hogyan vélekednek mások, mik az ő tapasztalataik, kinek milyen tervei, elgondolásai vannak az adott témával kapcsolatban a továbbiakban.

Az egyik legsarkalatosabb pont a genetikai betegségek, és a hozzájuk kapcsolódó genetikai szűrések.

És közben azon gondolkoztam…

A kutyák - legalábbis az itthoni collie állomány - genetikai szűrése csak pár éve került a gyakorlatba. amikor pl. Sophiet, vagy Winniet vettem, még nem volt ilyen szerves része a kutyázásnak. Igazából Flesh első – sikertelen – fedezése volt az ami miatt tulajdonképpen rákényszerültem arra, hogy a kutyáim első géntesztjét elvégeztessem, akkor még csak az MDR1 defektre. 

Ez 2011-ben volt. Azaz 7 éve. Bevált gyakorlattá illetve szinte elvárássá viszont csak az utóbbi 3-4 évbe vált. Mindez az idő arra lett volna elég, hogy egyáltalán feltérképezzük a helyzetet, megismerjük alaposan a betegségeket meg az öröklődésmenetüket, és leszüressük az aktív tenyészkutyákat, majd gondolkozzunk hogyan tovább. De valahogy felgyorsultak a dolgok és mindenki már kész instant megoldásokat akar. Csak mentes kutyák, csak mentes párosítások, miközben az üveg nyaka folyamatosan szűkül.

Képtelenség ennyi idő alatt megváltani a világot, ráadásul tényleg lehetetlen küldetés. Meg ez az egész magával vonzott egy csomó várt, és nem várt hozadékot. Legalábbis számomra.

Várt következmény:

Az egyes betegségekre terhelt kutyákat sokan már kapásból elutasítják. Egy DM terhelt kannal pl. alig akar valaki, vagy sok esetben inkább senki sem akar fedeztetni. Sőt számomra döbbenetes módon sokan az MDR1 terhelt kutyákat is rögtön kiejtik. A mentes szukákat nem arra használjuk amire kéne, hogy kimentsük a terhelt, de sok más szempontból értékes kanokat. Hanem arra, hogy mindjárt első körben csak mentes kölykök szülessenek. Persze nem azt mondom, hogy minden mentes szukára mindig csak terhelt kan szabadna pakolni, de bizonyos esetekben ki kéne használni a mentességüket. Szerintem nem az a legfontosabb, hogy most a jelenben szülessen egy, mindenre mentes alom, hanem, hogy globálisan, a következő évtizedekre, több generációra előre gondoljunk. Nem lehet úgy beszűkíteni az állományt, hogy csak erre meg arra mentes kutyákat használunk. Amúgy is sok a korlát, sok a megkötés, és ha minden ilyen szempontot ennyire lecsupaszítva értelmezünk, akkor egyszerűen kinyírjuk a fajtát. Ebben a hatalmas szűrési lázban akkora lett a szűrések jelentősége, hogy az minden más elnyom. Pedig….

A nem várt következmények:

A szűrési eredmények megléte és kezelése nagyon bizonytalan lábakon áll. Mivel csak pár éve szüretünk, csak most bukkannak elő a téma gyerekbetegségei.

Csak az utóbbi két év terméseiből és csak a mi fajtának, a mi állományunkat érintő esetekről:

- Előfordul, hogy a labor téved...

Kiderül, hogy az egyik genetikai betegségre mentesnek hitt kutya mégis terhelt. Ez egy esetben úgy derült ki, hogy az utódok szűrései eredménye a szülőkhöz képest némi anomáliát mutatott. Nem volt száz százalékig biztos, hogy az eredmény rossz, de azért a tulajdonos a teszt megismétlését kérte. Az eredmény ismét mentes volt. Majd egy másik laborhoz is küldött mintát, onnan már terhelt eredmény jött vissza.

- Előfordul, hogy a teszt nem megfelelő...

Az egyik előadás amin részt vettem megerősítette azt a korábbi elgondolásomat, miszerint egy genetikai teszt csak akkor működik megbízhatóan (vagy megbízhatóbban), ha az adott fajta, adott populációjára van kifejlesztve. No de melyik tenyésztő fog minden egyes tesztnél utánanézni, hogy az adott labornak adott tesztje megfelelően van e akkreditálva. Mert persze vannak szinte tuti laborok, de olyan összegekért szűrnek, hogy abba belerokkanunk.

- Kísérleti teszteredmények rosszul kezelése...

A korábbi években pár labor adatot akart gyűjteni bizonyos fajták egészségügyi helyzetéről, ezért tényleg jelképes összegért, vagy ingyen, leszűrtek egy csomó kutyát. Persze elmondták, hogy ezek az eredmények csak tájékoztató jellegűek, és csak akkor lesz hivatalos az eredmény ha ezt egy későbbi vizsgálat is megerősíti, erről írásos anyag nincs. A kísérleti tesztek eredményei betűre megegyeznek a végleges tesztekkel (nincs rajta semmi megkülönböztetés vagy figyelmeztetés), így a mentesnek gondolt kanról csak akkora derült ki, hogy terhelt, mire már lejött tőle jópár alom. És a tulajdonos még csak nem is hibáztatható, mivel semmi bizonyíték sincs arra, hogy a második eredményről kiértesítették, mint ahogy arról sem, hogy az első nem jó.

- Az emberi gyarlóság...

Azaz a visszaélések. A tenyésztők létszáma csak a kontinensen több ezerre, vagy inkább tízezerre tehető. Ugyanúgy vannak köztük jó és rossz emberek, mint a társadalom bármely szegmensében. És sajnos van olyan aki nem akar lemaradni a jó kis bevételekről, csak azért mert terhelt a kutyája, ott van hát a photosop, rá lehet menni és ki lehet szépen javítani azt az eredményt, ahogy erre korábban már volt precedens.

És gondolom ezekkel megint csak a jéghegy csúcsát kapargatom. A nagy része ott van rejtve a felszín alatt.

Mindezek ellenére mégis úgy érzem, hogy képtelenek vagyunk arra, hogy megálljunk egy pillanatra, vegyünk egy nagy levegőt, és mi magunk átgondoljuk mi is lenne a legjobb lépés a továbbiakban. Inkább megkezdődött a kutyák ész nélküli szelektálása, és sajnos sok értékes kutya így esélyt sem kap. Mintha a rengeteg szűrési eredményt felsoroló számon és betűn keresztül képtelenek lennék meglátni a lényeget. Hogy az összes problémát ami az elmúlt több mint 100 évben felgyűlt, azokat most és azonnal akarjuk megoldani. Ez egyszerűen lehetetlen. Főleg a rengeteg más fontos szempont mellett.

Vegyük csak egy fedezőkan kiválasztását.

Az elsődleges szempont számomra:

Hogy egy kutya megfelelően termékeny legyen. Mert hiába van egy tök jó mindenre mentes kutya, ha nem tud szaporodni. Hiába van egy kutyának ezer győztes címe, ha nem tud szaporodni. Hiába van egy kutya akitől ájulok, ha nem tud szaporodni. Hány olyan kutyát láttam már, aki tényleg lenyűgöző megjelenésű, amit a kiállítási eredményei is jól mutatnak, mégsem született soha egyetlen kölyke sem. Gondolom nem azért mert nem akartak tőle almot. Szóval nálam ez az első, hogy a kutya tudjon egyáltalán szaporodni, addig mással nem is érdemes foglalkozni.

A második:

A kutya feno- és genotípusa. Kiállítási címektől függetlenül el tudom dönteni, nekem mi tetszik. Tőlem lehet egy kutyának akárhány címe, ha nem jön be, nem jön be. És lehet, hogy csak egyetlen Res.CAC címe van, de ha meg vagyok érte halva, akkor meg vagyok érte halva.

Az adott kutya tulajdonságaival párhuzamba nézem a kutya törzskönyvét, amit mindig visszafele kezdek. A 6. generációtól. Tudni akarom, hogy milyen vonalakból van összerakva. Ezek mellett azt is, hogy a kutya milyen karakterű, milyen a habitusa, mennyire stabil az idegrendszere.

A harmadik:

Na itt jönnek elő a szűrések. Amihez a legfontosabbnak tartom, hogy az ember rendelkezzen a megfelelő mennyiségű információval. Hogy tudja mi az a betegség pontosan, hogyan öröklődik, meg mindent ami fontos. (Hiszen ismeretek hiányában hogyan lehet dönteni bármiben is?) Ezek után majd mérlegelem. Nálam a lista legvégén az MDR1 szűrés kullog. Nem vagyok hajlandó az alapján szelektálni, mivel szimpla odafigyeléssel kezelhető a dolog. Első helyen pedig egy olyan betegség, amire jóformán senki sem szüret, mivel megfelelő genetikai szűrés nincs rá, klinikailag meg csak az szüret aki már találkozott vele (JRD). 

Ez tulajdonképpen minden betegséggel így van. Attól félünk a legjobban, ami már egyszer megsebzett. Ezért a szűrési eredmények egyéni kiértékelése minden esetben szubjektív lesz. Ha valaki látott már DM-től lebénult kutyát, annak az lesz a legfontosabb, ha CEA-tól megvakultat, akkor az, ha erősen HD-set akkor az, ha pedig vese DP-ét akkor az. Egyébként azt sem árt tudni, hogy mi a szakértői és a nemzetközi vélekedés e téren. Mert ha egy párosítást, még a legszigorúbb – mondjuk német – tenyésztési szabályzat is enged, és a szakértők is támogatják az elgondolást, akkor nem fogok valamit csak azért nem meglépni, hogy ne szóljanak be a FB-on.

Mert igen, itt megint bejön a közösségi média hatalma, a tömeg ereje, és sokan csak azért rettennek el bizonyos párosítások meglépésétől, mert mit szólnak hozzá mások. Na ennek már tényleg képtelenség megfelelni. Ezek az én döntéseim, amikért vállalom a felelősséget, de eszem ágában sincs úgy táncolni, ahogy mindenki fütyül.   

Nem azt mondom, hogy a szűrések szükségtelenek, sőt, nagyon is fontosak, csak tudni kell őket a helyükön kezelni, és ebben egyelőre nincs egységes vélemény, gyanítom nem is lesz.

Ez csak egy a sok téma közül, amikről legalább érintőlegesen beszéltünk az ominózus napon. És mint minden buliban, itt is a dohányzóban folytak a legérdekesebb csevejek.

Az összejövetelről:

A sok inger alatt párszor rendesen elérzékenyültem. A visszatekintés a múltra, az engem valamiért mindig megríkat. Istenem azok a kutyák… akiket úgy csodáltam, rajongásig szerettem… hogy milyen régen elmentek már. Emberek, akikkel még sok személyes élményem volt, és akik már nincsenek köztünk.

Gellén Tibi bácsi is szóba jött.

Még csak 2-3 éve látogattam a kiállításokat (kutya nélkül) amikor először beszéltem vele. Volt egy kutyája Gaucho (Gaucho-Gold of Irish Home) akiért akkoriban nagyon odavoltam, meg vissza. Az egyik CACIB kiállításon akartam róla csinálni egy pár képet, Tibi bácsi készségesen állítgatta, és várta, hogy ellőjem a fotót. Majd megkérdezte, hogy megtennék e neki valamit. A bejáratnál minden nevezett kutyának jár egy Royal Canin ajándékcsomag, de ő nem tud elmenni érte. Megkért, hogy a kutyával és a startszámmal menjek oda, és kérjem el az övét, majd kezembe adta Gaucho-t. Hááát anyám én olyan büszkén vittem azt a kutyát, hogy majd szétvetett. Vonultam vele össze-vissza. Fiatal életem egyik legboldogabb napja volt. Tibi bácsi borzasztóan kedves volt velem. Utána többször beszélgettem vele, és nagyon figyeltem amit csinál, szerettem a Szépreménységi kutyákat. Később, mint bírót is megismertem, Sophiet és Winniet is sokszor bírálta. Sőt Sophie tőle kapott először Fajtagyőztes címet.

Nem direkt vágás, egyszerűen csak bazi bénán fotóztam, de... Tibi bácsi és Gaucho Gold of Irish Home (1993. július 10. CACIB Bp. Építők Sporttelep)

Tibi bácsi kiadja Sophie első Fajtagyőztes címét (2009 Bp., felvezető: Takács Ancsus)

Ezután sorba jöttek a hasonló emlékek, és amikor megláttam a régi Silver Dream kutyákat, ott végem volt, eltörött a mécses. Ez a téma mindig érzékenyen érint. Persze igyekeztem nem túl feltűnően ríni, de amikor körbenéztem, és sokak szeme könnyes volt, akkor már elég nehéz volt visszafojtani. Ugyan mindenki más miatt hatódott meg, mindenkinek más a meghatározó pont, mindenkinek más emlékei, tapasztalatai vannak, asszem mégis mindenkinek jól esett elmerülni kicsit a múltban.