Ha
jól emlékszem 12-13 éves lehettem, amikor először olvastam egy kutyás lapban a
Crufts-ról (csak viszonyítás-keppen, most vagyok 40). Addigra már bele-bele
pillangattam az itthoni kutyakiállítások világába, és teljesen lenyűgözött amit
erről a rendezvényről írtak. Emlékszem vagy százszor elolvastam a rövidke kis
cikket, nézegettem az arról készült első rajzokat, karcolatokat, fotókat. És
akkor megértettem… ez A KIÁLLÍTÁS, csupa nagybetűvel, a legnagyobb, a
leghíresebb, a legrégebb óta folyamatosan futó, és a legkiemelkedőbb
presztízzsel bíró. Akkor határoztam el, hogy ezt nekem egyszer mindenképpen
látnom kell.
A
Crufts sokáig csak vágyálom volt a külföldi kiállítóknak, korábban csak angol
kutyák vettek részt rajta, azután gondolom a szervezők osztottak-szoroztak, és
egyszer csak nemzetközivé vált, de még mindig csak egy szűk rétegnek elérhető.
Talán többek közt ez az elérhetetlenség az, ami sokak számára oly vonzóvá
teszi.
Králl
Nóri volt az első a közvetlen környezetemben, akinek személyes tapasztalatai
voltak a ködös Albion, s egyben a világ legnagyobb kutyás eseményével kapcsolatban. Emlékszem,
amikor hazajött, és itthon egy kiállításon mesélt róla, hogy micsoda kalandon
van túl. Persze egy kiállítás nem alkalmas arra, hogy bármiről hosszas, mély
beszélgetést folytassunk, de arra tökéletesen elég volt, hogy rájöjjek,
mennyire nem tudom hogyan működik ez az egész. Hogy a fenébe lehet pontosan kijutni
a Cruftsra?
Akkoriban
egy kutyás lapnál dolgoztam újságíróként, és a főszerkesztőmnek bedobtam az
ötletet, hogy esetleg írnék arról, milyen a Crufts magyar szemmel. Hogyan lehet
kijutni, milyen feltételek vannak, stb, stb, stb. Mindezt persze Nóri személyes
történetén keresztül, mivel már abban a korábban elejtett néhány mondatában is
igazi érdekességek voltak. A főszerkesztőm rámondta az áment, így neki is
álltam a cikknek.
Nóri
nagyon készséges volt, hamarosan össze is ültünk egy belvárosi pubban,
hogy alaposan végigvegyük a sztorit. Megkaptam minden infót, dokumentumot és
fotót. Nóri még egy kézzel írt jegyzetet is átadott hozzá, így hamarosan
elkészült és megjelent a cikk, ÁLOM ÉS VALÓSÁG: A CRUFTS címmel (lentebb
olvasható). A cikk azután valamilyen úton-módon eljutott Angliába, ahol nagyon
érdekesnek találták, egyrészt a külföldi nézőpont miatt, másrészt azért mert
egy tradicionális angol fajtán, a corgin keresztül mutatta be a folyamatot. Ezután az
angol OUR DOGS magazin megrendelte a cikk angol nyelvű fordítását egy kis
kiegészítéssel, ami minden változtatás nélkül meg is jelent a lapban THE RISE
OF A CORGI címmel. (Nórinak ezúton is nagy köszönet mindenért!)
Ez
az élmény, - főleg a Nórival való beszélgetés - csak megerősített abban, hogy
nekem ide egyszer el kell jutnom. Persze ez sosem olyan egyszerű. Egyrészt az
anyagiak, másrészt az idő miatt. Sokszor nekiindultam, sokszor meghiúsult. Volt
amikor minden klappolt, de közben kiderült, hogy almot várok ezért az utazás
ismét elmaradt. Ettől függetlenül türelmesen vártam, tudtam, hogy csak idő
kérdése.
2019
januárjára már biztossá vált, hogy utazhatok, így azonnal nekiláttunk a
szervezésnek. Időpontok összehangolása, repülőjegy és szállásfoglalás, meg
minden más, amit előre el lehet intézni. 2 nap alatt minden megvolt. A
kiállításnak helyet adó NEC környékén már nem igazán volt elérhető szoba,
ezért Birmingham belvárosában foglaltunk, ott még volt bőven, és csak 20 percre
van a helyszíntől.
Közben
azon gondolkoztam, mit is akarok kint csinálni pontosan. Megnézni a collie
bírálatot persze, az egyértelmű volt, de azon kívül… az egész kiállítást be
akartam járni, még ha többen is figyelmeztettek rá, hogy az szinte lehetetlen a
rendezvény monumentális méretei miatt. Látni akartam minden sarkot, minden
zugot, érezni-tapintani-megszagolni az atmoszféra elsöprő erejét. Erre pedig
nem elég egy nap. Ráadásul nem akartam úgy beesni a collie bírálatra, hogy
akkor kezdem el felfedezni a területet, és azt sem tudom mi van.
Ezért
úgy döntöttünk pár nappal korábban megyünk, és jegyet váltunk a pastoral
group-ot megelőző napra is. Hogy legyen egy kis bevezetés, lássam milyen az
egész, megismerjem a helyet, tudjam mennyi idő alatt lehet eljutni Á-ból B-be. Katalógust,
guide-ot szerezni, megnézni a ringek elosztását, meg egy pusztítóan
nagyot vásárolni. Nem hétköznapi kutyás cuccokat, hanem kifejezetten olyan
dolgokat, amik fajtaspecifikusak, amiket itthon nem kapok meg, meg persze
valamennyit a Crufts merchandise kínálatából. Arról
egyébként már évekkel ezelőtt leszoktam, hogy az utazásaimról bármi tárgyat
hazahozzak, nem igazán szoktam vásárolni (inkább az élményre koncentrálok), max
törölközőt vagy hasonló használati tárgyat, de itt muszáj volt. Ezért is
érkeztünk félig üres bőrönddel, és vittünk a kiállításra üres hátizsákot. Hát…
az első nap végére rendesen tele lett…
No
de kezdjük az elején…
Miután
Birmingham-be csak kedden ment közvetlen járat, ezért kedden kora hajnalban
indultunk. Megérkeztünk és elfoglaltuk a szállásunkat. A következő napot a
hotelben töltöttük, és óráról órára átbeszéltük a következő napok forgatókönyvét.
Szállás-választásnál az is fontos szempont volt, hogy a szállásunkon legyen pl.
étterem, mivel tudtam, hogy egy ilyen nap után nem lesz kedvünk vacsorázó
helyet keresni.
Diszkrét esőfelhők és kilátás Birmingham központjában a szállásunk (Pentahotel) ablakából.
Csütörtökön
reggel pedig nekiindultunk. Miután a helyismeretünk egyenlő volt a nullával,
ezért taxival vitettük ki magunkat a NEC-be (National Exhibition Centre), ami
tulajdonképpen az angol Hungexpo, ahol folyamatosan mindenféle kiállításokat tartanak.
Indulás előtt néztünk egy pontos időt, hogy lássuk, kényelmes tempóban pontosan
mennyi idő eljutni a szállodai szobától a ringekig. Összesen durván másfél óra
volt. Egyébként már
a reptértől ki van táblázva, mindenhova kiírva, merre van a Crufts (szinte a
reptér mellett van közvetlen). Számomra
már az oda vezető út is teljesen átláthatatlan volt, ráadásul kezem-lábam
remegett az izgalomtól. Semmire nem tudtam koncentrálni, csak, hogy érjünk már oda. Olyan voltam mint a Shrek-ből a szamár.
A
taxi egy gigantikus parkolóban tett ki minket, ahonnan fogalmunk sem volt
hogyan tovább. Valószínű, ha aznap vannak a colliek, és akkor kell ilyenekkel
tökölni, a falat lekaparom. Mindegy, most van időnk, követjük a tömeget és
kész, hisz itt már mindenki oda tart. A NEC parkolója egyébként valamivel több,
mint 17 000 férőhelyes, nem lehet csak úgy átsétálni rajta, ráadásul tilos
is a kocsik között közlekedni. A parkolóból egy ingyenes belső buszjárat viszi
az embereket a főbejárathoz, a komplexum szívéhez, a Piazzához. Annak ellenére,
hogy voltunk már Angliában, és folyamatosan figyeltük az időjárás előrejelzést,
nem voltunk megfelelően felkészülve arra a pusztítóan csontig hatoló jeges szélre,
amiben ott várakozni kellett. Mindenkinek vacogott a foga, amíg vártuk azt a
járatot amire végre felférünk, hisz a buszmegállóban több száz ember
várakozott. Tanulság: másnapra még 4 réteg ruha kell.
A NEC parkolójának bejárata, ahol kitett minket a taxi, és a busz ami a bejáratig vitt.
A NEC orbitális főbejárata.
Bejárat csak kiállítóknak. Ebből rengeteg volt.
Majd
végre elértünk a központi részhez, legalábbis reménykedtünk, hogy jó helyen
vagyunk. A csarnok már első ránézésre is embertelen nagynak tűnt, a beáramló
tömeg pedig még annál is nagyobb. Végre bent voltunk, melegben. Legalábbis azt
hittük. A csarnok minden szegletébe állati erősen fújják be a levegőt, úgyhogy
míg kint oldalról vert telibe a jeges szél, itt a plafonról kaptuk ugyanazt.
Szóval a 4 réteg ruha bentre is elkél. Az eső elleni védelem pedig nem is volt
kérdés.
Egyébként
azt kell, hogy mondjam minden iszonyatosan olajozottan zajlott. Azt hittem nagy
sorban állások lesznek – ezért is váltottunk mindenre jegyet előre – de olyan
könnyen hatoltunk egyre beljebb, mint kés a vajban. A netes igazolás ellenében
megkaptuk a jegyet. Vagy 100 pénztár volt, sorba se kellett állni. Mindent kézben tartanak. Mondjuk egy ekkora rendezvényt másképp nem is lehet. Már a
parkolótól mindenhol személyzet irányítja az embereket, nehogy valaki
rossz helyre tévedjen. Bent is minden kitáblázva, mindenhol ezer és ezer
szervező és segítő, akik nagyon készségesek, türelmesek, ha bárki elakad, vagy
nem tudja mi-hol van. Amikor túljutottunk a jegyellenőrözésen, és végre bent voltunk, akkor már engedélyt adtam magamnak, hogy kicsit elsírjam magam. Ott álltam a WELCOME TO CRUFTS! felirat alatt könnybe lábadt szemmel, és el se akartam hinni, hogy végre itt vagyok. Nem tudom elmondani milyen izgatott voltam, azonnal akartam mindent látni, felfedezni, csak menjük-menjünk egyre beljebb.
De
előtte még volt pár intézni való. Minden bejáratnál vagy egy stand, ahol a
katalógust és a guide-ot árulják. A guide tartalmaz minden infót, amire az
embernek szüksége van. Pontos térképek, időbeosztások, rengeteg infó, egy
rendes nagy vastag könyvben (mint egy telefonkönyv akkora), ami már nem volt
ismeretlen, Nóri is mutatta. Miután ezeket beszereztük, nekiálltunk a technikai
lehetőségek feltérképezésének. Azt tudtam, hogy akarok majd feltölteni ezt-azt,
ezért szükségem lesz netre. Az már korábban kiszasszeroltam, hogy ingyen wifi-re
van lehetőség, ezért nekiálltunk beregisztrálni, hogy hozzáférhessünk (ezzel se
lett volna türelmem tökölni a collie bírálatok alatt). Amikor már megvolt a
katalógus, a guide és a wifi is működött, belevetettük magunkat a rengetegbe.
Hogy merre, fogalmam se volt, nem volt türelmem térképezgetni, menni akartam
azonnal. Azt gondoltam teljesen mindegy, ez a nap úgyis a felfedezésekről, meg
a kincs-keresésről szól.
A
kiállítás 6 csarnokban zajlott: 1, 2, 3, 3A, 4 és 5 hall. Hála az égnek hamar
kiderült, hogy ezek a hall-ok nem úgy vannak elrendezve, mint nálunk a Hungexpon,
nem kell kimenni az utcára ahhoz, hogy átmenjünk az egyikből a másikba. Az
összes csarnok U alakban helyezkedik el a Piazza körül, vagyis onnan
mindegyikbe közvetlenül be lehet jutni. Illetve egyikből a másikba szintén. A csarnokok nem külön épületben vannak,
hanem mind egybe, és csak pár lépcsőnyi szintkülönbség választja el őket.
Minden csarnoknak más a színe, és minden falra óriási számokkal fel van festve,
hol is vagyunk pontosan. Semmit sem bíznak a véletlenre. Minden csarnok több
oldalán van mosdó, étterem, ilyen-olyan kajáldák, meg minden amire szükség
lehet. Az árusok pedig nem egy külön hall-ban vannak elhelyezve, hanem
mindegyikben vannak ringek, és különböző portékával kereskedő árusok is. Egyik
felén a ringek, másik felén vásár ezerrel. Annyi inger ért már az első néhány
percben, hogy csak kapkodtam a fejem. Rendesen szédültem. Kb. 3 órát mentünk
egy huzamban, mire képes voltam valamennyire megnyugodni. Leülni, enni,
pihenni, ezekre gondolni se tudtam, mind elvesztegetett perc lenne.
Az 5-ös csarnok az elválasztó lépcső tetejéről. Minden csarnoknak külön színe van. De ha azt valaki nem vágná, be van lógatva középre is, meg bazi nagyba felfestve minden falra.
Az
első csarnok egyébként ahova bementünk, tele volt fajta-pavilonokkal (Frontline pavilonok).
Minden fajtának van egy saját standja, ahol bemutatják őket. Magát a fajtát, a
fajtamentést, meg mindent, ami hozzájuk kapcsolódik. Az egész úgy van
berendezve, hogy tükrözze a fajta származását, eredeti funkcióját, minden dekor erről szól. Fotók,
zászlók, ilyen-olyan kiegészítők, meg persze az adott fajta néhány ismerője, és eleven
képviselője. Nagyon érdekes volt. Több olyan fajtát is láttam, amit korábban
csak könyvből ismertem. Azután megláttam a collie standot és rögtön rohantam
megnézni, ki és mi van ott. A Midland Collie Club képviselte a colliet, volt
ott két igen kedves hölgy, akikkel beszélgettem is pár szót, majd jól
megburgáltam az ott lévő kutyákat. Az egyik azonnal betolatott a lábam közé egy
kis popó-vakiért. Úgyhogy most már teljesen biztos, hogy legyen egy collie
bárhonnan a világon, popó-vakival mindegyiket le lehet kenyerezni. Bújtak
hozzám rendesen, és ha az ember távol van a sajátjaitól, olyan jól esik egy kis
spontán collie-simi... Szóval a fajtapavilonokat nagyjából végignéztük.
Séta és egy kis collie burgálás a Frontline fajtabemutató pavilonoknál.
Olyan
apró dolgok annyi mindenről árulkodnak egyébként. A szőnyegek például. A Crufts hivatalos
színe a zöld ugye, nem is akármilyen, hanem a Crufts zöld. Viszont miután a rendezvény
fő szponzora a Eukanuba, gondolom ragaszkodnak ahhoz, hogy a csarnokok legalább
egy részét magentával vagy mivel borítsák, de az angolok ez ellen talán tudat alatt is
finoman lázadnak, és még a pink szőnyeg alatt is sok helyen kibukkan a zöld. Hagyományok vs. szponzoráció jeligével.
Az
már az elejétől nem volt kérdés, hogy itt minden arról szól, hogy
vegyél-vegyél-vegyél, vegyél meg mindent amit csak elbírsz. Míg a ringek körül mindig
volt üres szék, sőt teljes szék-sorok addig a vásári térben sokszor mozdulni is
alig lehetett. Ettől függetlenül szuper dolognak tartom, hogy minden ring köré
két sor szék van lerakva, így kényelmesen lehet nézni a bírálatokat bárhol. CC és BOB bírálatoknál mondjuk tuti mindegyik tele volt.
Ráadásul
a ringek mérete óriási. Egyetlen ring akkora, mint nálunk egy kisebb-közepes kiállítás
BIS ringje. Főleg azoknál a fajtáknál, ahol óriási nevezési létszámok mennek,
és a fajta mérete, mozgatása is megkívánja a teret, hát nem fukarkodnak vele. Itt
meg lehet egy kutyát futtatni rendesen. Illetve lehetne…
A kutyákat ugyanúgy kell tartani a kiállításon, ahogy azt a régi grafikákon is ábrázolták.
Crufts 1891 (forrás: Wikipédia)
Minden kutyának van egy méretének megfelelő fakkja, rajta a startszáma, hogy neki ott a helye aznap. Sokszor ott is hagyják őket, mi meg csak néztünk, hogy mennyi jól nevelt kutya, nem mennek el sehova, mindegyik marad a helyén akkor is ha a gazda nincs ott. Azután észrevettük, hogy a fakk padlózatán van egy láncos karabiner, legtöbbször azzal vannak kikötve. De aki teheti inkább maga mellett tartja a kutyát.
Gyakorló sheltie az obedience ringnél. Kutyák a fakkokban. 
Kisebb focipálya méretű labradoros ring. Na ebben lehet szaladgálni ezerrel.
Minden
ringnél van egy fajtás kis ministand, ahol az adott fajtamentésnek gyűjtenek, és
fajtás tárgyakat árulnak, rögtön tudtam, hogy azt másnap fel kell keresnem a collie-nál. Hátha lesz
még valami frankó collies kincs. Ugyanígy minden ringnél van egy tábla, ahol pontosan
kiírják: ki a bíró, milyen fajta, milyen osztálya megy épp, illetve az előző
osztály első 5 helyezettje, ha valaki fel akarja írni. Ezt a ringsteward-ok (ringtitkárok)
tartják folyton frissen. Ez amúgy nagyon nem árt, mivel másképp egyszerűen
követhetetlen annak akinek nincs tapasztalata az angol kiállításokkal. Mivel
minden teljesen másképp van mint nálunk. Más osztályok, más sorrend, más
sorolás, más címek. Nálunk pl. a Reserve vagyis Res. ugye a 2. helyet jelöli,
itt a 4. hely. Az első öt: 1. – 2. – 3. – Res. – és VHC (a lenti cikkben részletesen!). És ugyan már százszor
elolvastam melyik osztály mit jelent, még mindig nem teljesen vágom.
Belenéztünk pár bírálatba, meg közben azt figyeltük hol jelzik a ringek számát. Minden ring fölé több 10 méter magasból óriási számokkal jelezve vannak a ringek, így a csarnok bármelyik pontjáról látni lehet melyik hol van, nem kell körberohangálni.
A collie ring fölött belógatott, az űrből is jól látható ring number.
Ringsteward és írnok az asztalnál, mögöttük a bírálatokról információt adó (ez esetben sajnos kissé hiányosan kitöltött) tábla.
A
kutyákat a kiállítás ideje alatt nem lehet kivinni, vécézni sem, ezért a
ringektől nem messze elkerített kutya vécék vannak felállítva, ami egy
kordonokkal körbekerített területet jelent, ami vastagon van leszórva homokkal.
Az egész területet folyamatosan takarítják, sehol nem volt egyetlen kutyapiszok
sem. Ha ilyesmi baleset történne, azonnal szórják a homokot, mosnak
takarítanak. nagyon rendezett minden.
Kutya WC a Crufts-on.
Iszonyatosan
ügyelnek a kutyák és az emberek, meg persze a kiállítók kényelmére,
ezért mindenhol vannak ülőhelyek és olyan szolgáltatások, amik ezt segítik. Sminkes
pavilon, ahol a kiállítókat profi sminkesek veszik kézbe. Masszázs pavilonok,
vagy 20, ahol kezet, lábat, hátat, lehet masszíroztatni. Vagy akár teljes
testmasszázs fotelekben, gépekkel és kézzel. Cipőtisztítás, ruhatisztítás és
javítás, szóval bármi ami kellhet.
A sminkes sarok.
Az
árusok kínálata pedig végtelen. Van minden ami közvetlen vagy közvetve kapcsolódik a
kutyákhoz. Táposok, felszerelések, ketrecek, boxok, egyedi cuccok, emberi és kutyaruhák, de
még utánfutók, sőt komplett kocsik is, amikben a gazda teljes biztonságban
tudhatja kedvencét, hő és pára-szabályzóval, légkondival, mindennel. A nagy világmárkák
standjai egészen lenyűgözők. A Royal Caninnak olyan standja volt, a szavam
elállt. Minden oldalán óriási led falak, amiken gyönyörű fekete-fehér lassított
felvételek mennek különböző fajtákról. Elképesztő volt. Ahol valami egyedi
fajtás cuccokat árultak, ott mindenhol csak annyit mondtam, kérek mindent ami
rough collie és már pakoltam is el. Startszámtartók, autómatricák, kulcstartók,
kitűzők, collies flaska, üdvözlőlap, szobor, tollak, jegyzetfüzet, póló, luckky
charm-ok, hűtőmágnes, stb. már alig fértünk el a nagy hátizsákban. Azután végre
megtaláltuk a Crufts hivatalos merchandise boltját, úgyhogy azt is végigdaráltam.
Sose szoktam ajándékot hozni az utazásaimról, erről is rég leszoktam, de most
azt is akartam. Annának shelties dolgokat, miután nélküle el sem tudtam volna
utazni, hisz ő vigyázta addig az ebeket, meg persze a legjobb barátaimnak is,
akik pontosan ugyanannyira értékelik ezeket a dolgokat, mint én.
(Nagyon
sokszor próbáltam már nagyobb kiállításokon pl. collies startszám tartót venni,
de nem nagyon volt. Itt csak azt kérdezték: Sable, tri vagy merle? Fej vagy
álló legyen? Sziluettes, vagy teljes képes? Mekkora méretű legyen? Hát ájultam.)
A Royal Canin hiper-szuper standja. Le a kalappal, hátast dobtam olyan fantasztikus látvány volt, ahogy az egész mozgott.
Pár portéka. Egyedi kutyás cuccok csak fémből.
Kutyásoknak kialakított autók, utánfutók, sátrak, székek, minden ami egy kiállítónak kellhet.
Fotósstand mindenhol...
Lakásfelszerelés kutyásoknak. Bútoroktól, a speciális kutyafürdetős zuhanyfejen át, a tisztítószerekig minden kapható.
Egyedi festmény készítése képről, vagy élő kutyáról.
Egyedi kutyás szobor készítése helyben a saját kutyádról.
Egyedi kennel-logós táblák.
Ágyak, nyakörvek, pórázok elképesztő kínálata.
Pólók bármilyen fajtával.
Kutya mosó és szárítógép.
Kb.
4-5 órája mehettünk egyhuzamban mire annyira elfáradtunk, hogy már muszáj volt
pihenni kicsit, ráadásul a cuccunk is egyre több volt. Úgyhogy picit beültünk
egy étterembe, ahol nem is értem hogyan, de még a falból is süvített a befújt
hideg levegő. (Egyedül a vécékben volt szélcsend.) Pár falat után még 1-1,5 órát vásároltunk, nézelődtünk, majd jól
megpakoltan a kijárat felé vettük az irányt. A családnak is akartunk hozni
valamit, erre pedig tökéletes volt a Piazzánál található üzlet, ahol angol
édességeket, meg mindenféle klassz ajándéknak valót lehet venni. A világon mindent lehetett kapni.
Kb.
6-7 óra mászkálás és kb. 10 megtett km után, a dugig pakolt táskával, fogtunk a
bejáratnál egy taxit és visszamentünk a szállásra. A küldetést teljesítettük, a
Crufts teljes területét bejártuk, minden szegletet felfedeztünk, minden infó a táskában, ami másnapra kellhet.
Otthon
nekiálltam ajándékokat szortírozni, hátha kimaradt valami, majd elővettem a
guide-ot és megnéztem hol lesz a collie másnap, mikor kezd. 1-es Hall, 1.-2.
ring. Tudtuk már addigra pontosan hol van, tudtuk, hogy a Piazzáról közvetlen
balra bejutunk és ott lesznek.
Ezután
gondoltam dobunk egy vacsit a szálloda éttermében, majd alvás. Hát ez utóbbi nem
igazán ment. Egyrészt az izgalomtól feküdni is alig bírtam, másrészt az utazás
nem várt hozadékaként meg tudtam nézni a tv-ben a Leaving Neverland című dokumentumfilmet, amire már vagy 1 hónapja rá vagyok pattanva. Utána totál zakatolt az agyam. A
film sokkolt, és borzasztóan izgultam a másnap miatt. Alvás nem sok volt. De nem is ezért jöttünk, tudtuk, hogy ez az utazás nem a pihenésről fog szólni.
Péntek.
Kelés
jóval korábban, mint csütörtökön, csak érjünk ki minél hamarabb. Taxiba
pattantunk és irány megint a NEC, akkor már jóval nagyobb helyismerettel és magabiztossággal.
A
taxi most a bejáratig vitt, nem kellett buszra szállni, pedig jól beöltöztünk.
A tömeg nagyobb volt mint előző nap, de a bejutás így is állati gyorsan ment.
Megvettük a katalógust (majd ide beszkennelem rendesen pár nap múlva, addig FB-on elérhető), és irány a collie ring. Éppen elkezdődött a collie mire
megérkeztünk, így azonnal izzítottam a telót, tudtam, hogy élőzni akarok, hogy
ezt meg akarom osztani másokkal is. A wifi viszont folyamatosan szakadozott, hülyét kaptam tőle.
Arra tökéletes, hogy az ember messengert nézzen, vagy 1-2 képet feltöltsön, de
élőre már nem jó, ezért rányomtam a rendes adatforgalmat, és úgy már patent
volt. A rengeteg réteg ruhában alig bírtam a telót tartani, ráadásul úgy
remegtem, mint a nyárfalevél. Hát így sikerültek...
A
collie bírálat 2 ringben zajlott, egyikben a kanok, másikban a szukák. Magyar
szempontból azért is érdekes a kan bírálat, hiszen az AAPKK
klubkiállításán ugyanez a bíró (Mr. John Catliff) fog bírálni júniusban, és ha
valaki még nem találkozott vele, így szerezhet arról némi benyomást arról, mit
szeret, hogyan bírál. Nekem már volt szerencsém hozzá korábban, ezért nagyjából vágtam.
Egyik
ringből a másikba rohangáltam, fotó, videó, élő, minden legyen. Bár fotót nem sokat csináltam, ahhoz egy telefon nem elég, túl messze van minden, és a videó úgyis jobban visszaadja a dolgokat. Próbáltam
annyi kutyát megnézni amennyit csak lehet, de mindet egyszerűen képtelenség
volt. Sajnos a ringsteward a collie ringnél nem volt valami aktív, így az
osztályok nem voltak kiírva, a nyertesek száma is csak az első körben, és
egyszerre az eseményt rögzíteni, meg a totál átláthatatlan katalógust bogarászni képtelenség volt. Ráadásul
egyszerre néztem a kanokat és a szukákat, úgyhogy valamiről mindig lemaradtam.
Az
osztályok bírálata nagyon sokáig tartott, hiszen egyrészt rengeteg kutya volt ( összesen 227 collie-t neveztek), másrészt a bírók nagyon alaposak voltak. Nem kicsit
nyomkodták át a kutyákat. Meg voltak vizsgálva rendesen, és nem kapkodtak.
Pár kép a ringből...
Azért
volt pár dolog ami nagyon érdekes volt. Volt aki ott állt mellettem kabátban,
nagy oldaltáskával, majd látom megy be a ringbe. Azt hittem csak átsétál rajta, de
nem, bement felvezetni. Futás közben össze-vissza csapódott a lábához a táska,
párszor a kutya is megijedt tőle. Volt aki olyan hosszú ruhában vezetett fel,
ami őt is és a kutyát is jól láthatóan akadályozta a mozgásban. És több
alkalommal láttam olyat, hogy egy kutyát két ember vezetett fel, sőt volt olyan
amikor 3. Egy aki bevitte és állította, egy másik pedig futtatta. Amikor a bíró
mozgást kért, az állító csak kiintett és már jött is egy handler lefuttatni a
kutyát, majd visszaadta és kiment. Az egyik handler még gyorsan pórázt is
cserélt a kutyán, meg kicsit átkefélte, mindezt bírálat közben. Nem a sorára
várt a ringben, épp őt bírálták. Ráadásul a handler egy kb. 4 méteres pórázon
vitte a kutyát, aminek a fele csak úgy lógott a földön, állandóan azt néztem
mikor tanyál el benne. Volt aki kerekesszékkel vitte be a kutyát, vele ment egy
kísérő is aki segített neki, majd futásnál egy harmadik ember kezébe került a
kutya.
Megmondom
őszintén, hogy amekkora lehetőség egy ilyen méretű ring, annyira kihasználatlan
maradt. Olyan igazán lendületes, nagy mozgatást, csak nagyon kevésszer láttam. És nem
azért, mert a kutya ne lenne képes rá. Ezt kicsit sajnálom.
Azt
már Nóri elmondásából tudtam, hogy a Cruftson nem lehet a kutyát fullra
kozmetikázni, nyírni, vagy vegyi anyagokat (kozmetikai asztalt
is csak nagyon-nagyon kevesen visznek), max egy kefét. De az nagyon fura volt,
hogy a kutyákat sokan akkor fésülték, amikor már a ringben álltak. Állításnál
csak kevesen használtak jutifalit (inkább csak az összecsípett újukat tartják
fel, vagy azt sem), a kutya lábait se nagyon pakolgatják, egyszerűen megállnak ahogy
megállnak és kész.
A
ringbe az emberek egy csomó olyan dolgot bevittek, amiknek ott semmi helyük,
majd ezeket vagy elhagyták, vagy eldobták menet közben, de az osztályok után a bírók!
szedték össze a bent eldobált cuccokat, és keresték a tárgyak tulajdonosait.
Kefe, labda, mobiltelefon, minden volt a földön mikor végzett egy osztály.
Miután
az osztályok nem voltak kiírva, és egy kutya több osztályba is nevezhető, ezért
egyszerűen nem tudtam követni, mikor ki van a ringben. Néha pár készséges angol
segített, hogy éppen hol tartunk.
Azt egyébként nagyon furcsállottam, hogy milyen kevés tricolor kutya van. A szukáknál még nem is annyira, ott azért akadt pár szinte minden osztályban amit sikerült megnéznem, de a kanok közt nagyon kevés volt a tricolor, még merle is sokkal több volt. Pedig nagyon kíváncsian vártam a tricolor kanokat. Ráadásul azt már ránézésre
megállapítottam, hogy a kutyák jó része nem angol, legfeljebb a tulajdonos az. Francia,
orosz, olasz, még skandináv kutyák is voltak szép számmal.
3
és fél óra aktív rohangászás, fotózás, videózás után úgy elfáradtam, hogy
muszáj volt egy kis szünetet tartani. Kis pihi, egy jó fish & chips ha már
ott vagyunk, gyors wc, és mehet tovább. Vissza a ringhez. A colliek bírálata
olyan 5-6 órán át tartott, azt képtelenség ott végigállni, vagy végigülni,
muszáj volt mozdulni, akkor is ha minden elszalasztott percért majd megszakadt
a szívem. Ráadásul vagy az egyik, vagy a másik ringet tudtam nézni, egyszerre a
kettő nem ment. A szuka CC-ről így lemaradtam, de a kan CC-t, a BOB- ot, a Best
Puppyt és a veteránokat láttam. A veteránok nagyon tetszettek! De persze volt
még pár kutya, akik nagyon bejöttek. A szukákat bíráló bírónőt még nem
láttam,de nagyon szimpi volt, és nagyon tetszett ahogy bírált. Nem volt
egyszerű dolga, brutál felhozatal volt. Volt olyan óriási létszámú osztály,
ahol csak végignézni alaposabban a soron is vagy fél óra volt, de a szemem
rögtön megakadt két kutyán, egy sable és egy merle szukán. Nagyon tetszettek.
Mindkettőt helyezte a bírónő, egyiküket első, másikukat 3. helyre tette. Asszem a yearling volt.
Pár kép ringen kívül...
Miközben
a collie bírálat a végéhez közeledett, azon gondolkoztam, hogy egyetlen igazán fiatal
angol tenyésztőt sem láttam. Pedig engem nagyon érdekelne a fiatal angol
generáció, hogy ők milyen jövőt álmodtak meg a fajtának, merre mutatnak irányt.
Nagy nevek, tradicionális angol kennelek, sokan voltak kint, de kifejezetten új
generációs fiatalok nem igazán. Bár lehet, hogy csak én voltam figyelmetlen.
Valahogy
az egésznek annyira más hangulata volt, mint bármilyen más kiállításnak. Az
angolok végtelen nyugalommal csinálják végig az egészet, nincs rohangálás,
nincs lökdösődés, nincs kiabálás vagy óriási hangzavar. Olyan türelemmel állnak
sorban bárhol, hogy döbbenet. De ez inkább talán a vérmérséklet miatti
különbségnek tudható be. A magyarok, pláne versenyhelyzetben ettől sokkal
vehemensebbek. Csak egy eset volt amikor furcsának találtam ezt a csendes
nyugalmat. Amikor a fajtagyőztes választás volt. Én azt várnám, hogyha egy
ilyen kaliberű kiállítást ha megnyer valaki, ott orkán-szerű taps törjön ki, és
rengjen a föld a dübörgéstől. De legyen minimum egy határozott vastaps a
győzteseknek. Ez itt elmaradt. Némi visszafogott taps és ujjongás kísérte a
nyertes colliek tiszteletkörét.
A
nap végére teljesen kidőltem. A csütörtök és a péntek után képtelen lettem
volna még egy napot végigcsinálni, úgyhogy nem is bántam, hogy szombaton
indultunk haza.
Összességében
mint rendezvény azt kell, hogy mondjam az angolok elképesztő munkát végeztek.
Olyan olajozottan működik minden, annyira ügyelnek a gördülékenységre, a
kényelemre, mindenre, hogy le a kalappal, de komolyan. Hát igen, az évek és a
rutin nagyon látszik, meg az az elképesztő mennyiségű pénz ami ebben lehet.
És,
hogy mit érzek most, hogy láttam?
Ha
az embernek egy ilyen nagy vágya teljesül általában ürességet érez, hogy akkor
mire vágyhat még. Én nem. Még mindig olyan izgatott vagyok, alig tudok írni. De
minél hamarabb akartam, hogy ne kopjanak az emlékek, hogy minden friss és ropogós legyen. Azt hiszem még kell pár nap, vagy hét, hogy mindezt feldolgozzam (meg kialudjam magam),
azután szépen elkezdem magamban hasznosítani az ott látottakat. És következő
lépésben talán… egyszer majd, egy saját tenyésztésű kutyával állhatok abban a nagy, zöld
ringben, mérhetetlen gyomorideg közepette. Mert valahogy biztos vagyok benne,
hogy nem most léptem át utoljára a CRUFTS bejáratát…
Ezt
a blogbejegyzést ajánlom annak, aki valóra váltotta ezt a gyerekkori vágyamat,
aki mindig mindenben támogat, aki képes órákig ülni, vagy menni velem, ha
kutyákról van szó, akkor is ha ez nem az ő álma… nagyon-nagyon-nagyon köszönöm neked Anyukám!
Ezt is!
Álom
és valóság: A CRUFTS
Kiállítók
millióinak álma, hogy eljusson a világ legnagyobb és legrangosabb
kutyakiállítására a Crufts-ra. S hogy mi kell ahhoz, hogy magunk is részvevőivé
várjunk eme kultikus eseménynek? Először is kell hozzá egy kutya, aki
kiemelkedő képviselője az adott fajtának, valamint rendkívül jó idegrendszerrel
és türelemmel bír. Szükségeltetik még egy jó adag önbizalom, mellyel nem árt ha
mind a kutya, mind a gazda egyaránt rendelkeznek. Emellett elengedhetetlen
hozzá: – ahogy Montecuccoli mondta – pénz, pénz és pénz. Ha elhatároztuk, hogy
nevezünk a kutyakiállítások Mekkájába, ajánlatos segítséget, tanácsot kérnünk,
Crufts-os tapasztalatokkal már rendelkező sporttársaktól.
Králl
Nóra osztotta meg velünk személyes tapasztalatait, aki maga is ringbe szállt a
2011-es Crufts-on Duncan (Marrow A New Star at Melnroses) nevű cardigan welsh
corgijával.
Magyarként
a Crufts-ra kétféleképpen nevezhetünk: kvalifikációs kiállításon nyert CACIB
illetve HPJ címmel, vagy a már kezünkben lévő Internationale Champion de Beauté
oklevéllel. A kvalifikációt nem feltétlen Magyarországon kell megszerezni (a
Crufts honlapján utána tudunk nézni az adott évre vonatkozó összes
kvalifikációs kiállításnak). Amennyiben kutyánk eleget tett a követelményeknek
és elhatároztuk, hogy megmérettetünk, először ki kell váltani egy úgynevezett
ATC (Authority
to Compete) számot (ügyintézés 28 nap, ára 12 GBP). A kiállítással kapcsolatos minden ügyintézés
on-line működik, a befizetés is csak bankszámláról lehetséges. A Crufts
honlapjáról le kell tölteni az ATC számot kérelmező nyomtatványt, azt kitöltve
(plusz a törzskönyv másolatát, hogy igazoljuk a tulajdonosi viszonyt) el kell
küldeni a weblapon megadott címre. A befizetéshez nem szükséges átutalás, a
rendező szervezet az általunk megadott számlaszámról automatikusan leemelik a
fizetendő összeget. Az ATC regisztrációs számot elektronikusan és postai úton
is megküldik. ATC számot csak egyszer kell kiváltani, ezek után bármilyen
Egyesült Királyságban rendezett kiállításra nevezhetünk vele. Ha megérkezett a
regisztrációs szám, on-line nevezhetünk a kiállításra. Nevezésnél mindenképpen
vegyük figyelembe a következőket: Angliába nem ugyanazok a fajtacsoportok (7
fajtacsoport van), nevezési osztályok, mint máshol Európában, egyszerre több
osztályba is nevezhetünk egy kutyát (egy nevezési díj ellenében: 22 GBP), nem
minden FCI által elfogadott fajta nevezhető a Crufts-ra, egyes osztályokba
pedig csak brit kiállítók nevezhetnek. A nevezési osztályokat kor, és az addig
elért címek alapján különböztetik meg (utóbbi csak az angol győztes kutyákra
vonatkozik).
A
nevezési határidőt szigorúan be kell tartani! A nevezési lapon meg kell jelölni
többek között azt is, hogy szeretnénk –e katalógust vásárolni (a katalógus nem
jár automatikusan a nevezéshez, ára 5.50 GBP). Katalógust mindenképpen vegyünk,
hiszen ebből tudjuk majd meg kutyánk startszámát (a nevezési visszaigazoláson
szereplő szám csak a fajtát és az osztályt jelöli). A költségekhez még hozzájön
1 GBP adminisztrációs díj és az előre megváltható belépők, a kísérők számára
(legalább egy ajánlott, ára:12 GBP/fő).
Az
Egyesült Királyságba való belépéshez a kutyának rendelkeznie kell beültetett,
regisztrált mikrochippel, kötelező oltásokkal (kombinált és veszettség elleni
oltások, melyek közt nem lehet időbeni megszakítás), valamint nemzetközi
útlevéllel. A kiutazás előtt minimum fél évvel el kell vinni a kutyát
vérvételre. A levett vérből egy akkreditált laborban ellenanyag szintet mérnek
(a vizsgálat ára: 15-20 ezer Ft). Ha az ellenanyag mennyisége a vérben
megfelelő (a vizsgálat eredményét postai úton kapjuk meg) vissza kell menni az
állatorvoshoz, aki az eredményt beírja az útlevébe, majd pecséttel, aláírással
igazolja azt. Ha az ellenanyag szint nem megfelelő, megtagadhatják belépésünket
az országba, így az eredmény megérkezése előtt nem ajánlatos elkezdeni az ATC
szám igénylési és nevezési procedúrát.
Utazás
előtt közvetlen, újfent fel kell keresni az állatorvost (ekkor már tudnunk kell
az Egyesült Királyságba való belépés várható időpontját). A határátlépés előtt
nem kevesebb mint 24, és nem több mint 48 órával be kell adatni a kutyának
féreghajtót és le kell kezelni kullancs elleni szerrel. Ezt ugyan magunk is el
tudnánk végezni, de ebben az esetben az állatorvosnak kell (az erről szóló
igazolás szintén az útlevélbe kerül óra, perc pontossággal, lepecsételve,
aláírva). Ugyanekkor a kutyának át kell esnie egy általános kivizsgáláson. Az
állatorvos ennek igazolását is jegyzi az útlevélben, miszerint a kutya
egészséges, állapota alapját úti céljára szállítható. Amennyiben az utolsó
vizsgálatot és az élősködőmentesítést nem tudjuk itthon megoldani, az
autópályák mentén találhatunk állatorvosokat, akik segítségünkre lehetnek.
Az
utazást érdemes jóelőre, alaposan megtervezni. Gondoskodjunk róla, hogy az út
során, a kutyának megfelelő, kényelmes és biztonságosan rögzített helye legyen
(szállítóbox, ketrec). Legjobb ha a kocsival való közlekedést választjuk (kb.
25 órás az út, 2000 km ),
mert nem ajánlatos kitenni a kutyát a repüléssel járó traumának (kivéve talán
ha a kutya méretéből kifolyólag szállítható az utastérben), főleg egy ilyen
fontos megmérettetés előtt. Az utazás időtartamába kalkuláljuk be az esetleges
kényszermegállásokat. Autópályán haladhatunk a francia kikötővárosig Calais-ig,
ahonnan komppal kelhetünk át a szigetországba. A kutyának a kompon, végig a
kocsiban kell maradnia. A kompjegyet az Interneten még itthonról megválthatjuk
előre, így jóval olcsóbb (25-100 GBP/gépkocsi az indulás időpontjától függően).
Becsekkolásnál ellenőrzik a kutya papírjait. Ha tudunk, feltétlen vigyünk
magunkkal GPS-t, igencsak megkönnyítheti az utunk, ha nem, vásárolhatunk
térképet a kompon. Bár Birmingham-ben számtalan szálláshely körül választhatunk
(ahová kutyával is mehetünk), vegyük figyelembe, hogy a Crufts-ra kb.
25 000 kiállító és majd 160 000 látogató érkezik egy évben, így nem
árt szállásunkat jóval kiutazásunk előtt lefoglalni. Feltétlen vigyünk
magunkkal áramátalakító adaptert, arra az esetre ha például szárítót, vagy
mobiltöltőt szeretnénk használni. Szállodai szobánk minden valószínűség szerint
alkalmatlan lesz egy alaposabb fürdetésre, kozmetikára, így jobb ha a kutya
szőrét még indulás előtt felkészítjük. Nagyobb kozmetikázásra a kiállításon sem
lesz lehetőségünk.
Az
esemény maga nagyon olajozottan zajlik. A kiállítás területe elképesztően nagy.
Ehhez hatalmas parkoló tartozik, ezért a parkolás viszonylag egyszerű. A
parkoló nagy része salakos, így egy kifürdetett, hosszú vagy világos szőrű
kutyának ezt az utat nem ajánlatos a saját lábán megtennie. A hall bejáratánál
elkérik a visszaigazolást, ennek egy darabját letépik, ezt feltétlen őrizzük
meg, mert ennek hiányában nem hagyhatjuk el a kiállítás területét. A ringek
körül úgynevezett (az adott fajta méretéhez igazított) branch-ek vannak
elhelyezve minden nevezett kutya számára. A katalógusból tudjuk meg saját
kutyánk startszámát, így az ezzel a számmal ellátott branch-et kell
megkeresnünk. A startszám (két darabot kapunk) a branch fölé van elhelyezve,
egyik a ringbe lépéshez szükséges, a másikat a helyén kell hagyni. A branch
jelzi a számunkra kijelölt helyet. Ezt a helyet a kiállítás ideje alatt nem
hagyhatjuk felügyelet nélkül. A ringek nem érnek össze, nincs körülöttük
elválasztó szalag, székekkel van körberakva, ahol nézők ülnek. Ez a szituáció
egy rosszabb idegrendszerű kutyára nagyon rosszul hathat. Minden ringnél
feltüntetik a bíró nevét. Amennyiben bíróváltozás történik innen értesülhetünk
róla.
A
bírók listáját már a kiállítás előtt 8-10 hónappal felteszik a hivatalos
weboldalra. Érdemes a bírónak előre utánanézni, milyen típust szeret, milyen
felvezetést, szőrfelkészítést vár el. A bírók több mint 90 százalékban angol
bírók, nem különböző országokból meghívott fajtaspecialisták (a kiállítóknak is
maximum öt százaléka külföldi). Bíróváltozás csak nagyon indokolt esetben
történik (pl. haláleset vagy súlyos betegség), sajnos Duncanékkel is épp ez
esett meg.
Az
egyes fajták bírálatai teljesen különböző időpontokban kezdődhetnek. Az
osztályok bírálata más sorrendbe történik mint itthon. Az idei Crufts-on
elsőnek a veterán kutyák léptek a ringbe. Időben a ring szélén kell állni, mert
elkezdhetik a bírálatokat anélkül, hogy az összes nevezett kutya a ringben
lenne. Ringbelépésnél nem számít a katalógusban leírt sorrend, oda lehet állni
ahová a kiállító szeretne. Ha esetleg olyan fajtánk van, amiből itthon kevés
van és a kutya azt szokta meg, hogy rajta kívül maximum egy kutya van a
ringben, problémát okozhat a sok idegen kutya körülötte. Erre készítsük fel
itthon a kutyát. Amelyik osztályba nevezünk, oda be is kell menni, ha egy
osztályt kihagyunk eleshetünk bizonyos címektől. Amikor már a ringben vagyunk:
első körben összbírálat van állásban, majd mozgásban, ezek után egyenként
bírálják a kutyákat (állásban és több fajta mozgásban) a végén pedig a bíró kér
még egy összmozgást, ezt követően pedig ötös-hetes szűkítést csinál és
besorolja a kutyákat. Amint a bíró végzett egy kutyával és megfordul, a
másiknak már készen kell állni a bírálatra. Nagyon figyelni kell, hogy a bíró
milyen mozgást kér, mert egy rosszul bemutatott (pl. háromszög helyett
oda-vissza) mozgás akár két-három helyezést is visszavethet. Leíró bírálatot
csak a győztes kutyák kapnak, hogyha a tulajdonos kéri. Helyezések a Crufts-on:
1st, 2nd, 3rd, Res, VHC. Az osztálygyőztes kutyákat (a Puppy kivételével)
nemenként összevetik (hasonlóan a CACIB konkuráláshoz), majd kiválasztják a CC
(Challenge
Certificate) és Res.CC kant és szukát, végül a CC kan és szuka
közül választják ki a BOB-ot. A két Puppy osztály győztesét pedig összevetik a
Best Puppy címért. S bár a kiállítás pénzdíjas, a Best In Show győztese is csak
100 GBP-t kap. A kiállítás területét kutyával délután 4 óra előtt nem lehet
elhagyni. A kutyának végig a branch-ben kell lennie, vagy a ring környékén a
tulajdonossal együtt. A kiállítás területéről nem lehet kivinni a kutyát
sétálni sem, minden hallban, egy forgáccsal borított kutyavécé van kihelyezve.
Előfordulhat hogyha elhagyjuk a helyünket, hangosbemondóban szólítanak fel a
visszatérésre (ez büntetést is vonhat maga után). Azonkívül ugyanis, hogy ez
egy kiállítás, rendkívül jó lehetőség a kapcsolatépítésre. Rengeteg tenyésztő
és érdeklődő figyeli a kutyákat. A velük való foglalkozás pedig szinte
kötelező. Legyen nálunk a kutya törzskönyvének egy másolata, hogy meg tudjuk
mutatni az esetleges érdeklődőknek. Nem árt, ha némi angol nyelvtudással is
rendelkezünk.
A
teljes szervezés, az előkészületek majd egy évet vesznek igénybe. S bár a 2000
óta külföldi kutyák is indulhatnak, számuk mégis alig érte el az 5%-ot a 2011-es
rendezvényen. A Crufts-on való részvétel – ha többen utazunk és megosztjuk a
költségeket - mindenestül minimum 150-200 ezer Ft-ba kerül. Függ attól,
hogy milyen szállást, utazási módot választunk, alkalmazunk e professzionális
handlert, hány segítőt, kísérőt viszünk magunkkal, stb.
A
Crufts kiállítóként, rendkívül költséges, hosszú és nagyon fárasztó, ugyanakkor
csodálatos élmény. Eredménytől függetlenül, elismerés illet minden olyan magyar
kiállítót, aki – pénzt és időt nem sajnálva - végigcsinálta ezt a
megpróbáltatást.
HJCH,
HCH, SrbCH, HSCH, IntCH
Marrow
A New Star at Melnroses „Duncan”
Fiatal
Európa Győztes 2008, Magyar Derby Győztes 2008, Szlovén Fiatal Klub Győztes
2009, Magyar Fiatal Klub Győztes 2009, Horváth Klub Győztes 2009, Champion of
Champions 2009, Magyar Klub Győztes 2010, Cseh Klub Győztes 2010, Fiatal Klub
Sztár 2008, Felnőtt Klub Sztár 2009,2010, Cruft’s 2011 best 7 males from 15
males (6th place)
/A cikk megjelent: Kutya szövetség Magazin, XIV. évfolyam 8. szám / 2011. augusztus 14.- 15. -16. oldal, szerző: Varga Adrienn/
Duncan 2016-ban a Crufts-on veterán osztálygyőztes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése