A lábas, a fácános, és a fedezős

 Maddox-szal fizioterápiára járunk a lábsérülése miatt. Próbáljuk elkerülni a műtétet, ezért kapja a C11 complex-et (ami egyébként tényleg nagyon jó) és a fiziot. Heti egyszer járunk kezelésre, és napi szinten otthon csináljuk a gyakorlatokat. A fizio úgy kezdődik, hogy Maddox kap egy alapos masszázst, nyújtást, majd különböző gyakorlatokat végez gumimatraccal, óriás gumi-mogyoróval meg egyéb kiegészítőkkel. A gyakorlatok folyamatosan nehezednek. Legutóbb olyan kunsztokat kellett csinálnia, hogy meggyőződésemmé vált; Maddox előbb-utóbb a Cirque du Soleil-nél fog kikötni. Első körben azt kellett megszoknia, hogy a gumimatracon kell szörföznie. Hát az ma már nagyon megy. Amint meglátja a jutifalit, már áll is a matracra (miközben azt rezegtetik alatta). Így azt a lábát is terheli, amelyiket amúgy nem. A masszázst egyértelműen szeretni. Mikor otthon csinálom neki be is alszik közben. A múltkor 10 centiről úgy horkolt a pofámba, hogy berezonált tőle a fejem. Nem is hallottam még colliet így horpasztani. A lábsérülésén kívül egyébként van még egy dolog amire jó a fizió. Ez pedig a kapcsolatépítés. Maddox teljesen rám van kattanva amióta naponta masszírozom. Állandóan velem akar lenni, mindig jön utánam mindenhova és sokkal többet kontaktál mint máskor. Eddig is ilyen volt, de most fokozottan. Csak úgy árad belőle a szeretet. :-) A terapeutája azt javasolta, hogy akkor is érdemes heti egy alkalommal masszírozni, hogyha már vége a kezelésnek. Bár már ott tartanánk... egyelőre várunk, hogyan alakul a lába állapota.

Maddox a fizioterápián. Labdás gyakorlattal, kislabdás inspirációval. :-)

Maddox ismerkedik a mogyoróval.

 és Maddox feje amikor a következő - ahogy mi hívjuk - hármas szintű gyakorlatot magyarázzuk neki. :-) A nagy kék mogyoróra kell ráállnia a hátsó lábaival, a mellsőkkel pedig a nem kicsit instabil dupla korongon kell egyensúlyoznia. Mindezt a matracon. A legdurvább az volt, hogy pár perccel később megcsinálta. Áttrakció! :-D

Egy apró momentum erejéig muszáj megemlékeznem a szilveszterről Ez a kutyásoknak nagy mumus. Persze nem minden kutya fél tőle, de a legtöbb igen. Én nem akartam kockáztatni, ezért úgy döntöttem minden kutya bent lesz a lakásban 7 lakat alá zárva. Este 6-kor a durrogtatások kezdetekor bejönnek, ajtó bezár, és reggel 7-ig senki sehova. A szomszédok egyre inkább belejöttek a durrogtatásba, miközben mi csendben pihegtünk idebent. Azt hiszem említettem már, hogy egy természetvédelmi terület mellett lakunk, ahol elég sok a vadállat. El sem tudom képzelni, hogy ők mennyire megszenvedhették a dolgot. Illetve reggelre már volt valami fogalmam róla. Elsőként a két tri Winnie és Flesh ment ki terepszemlére. Fordultam egyet, hogy viszek nekik ki vizet meg egy kis sót (fagypont alatt teszek egy kis konyhasót a kutyák vizébe, hogy ne fagyjon be olyan gyorsan), mire visszaértem Winnie eltűnt. Totál megijedtem. Winnie sehol, Flesh idegesen szaladgál. Kapukat megnéztem, minden zárva. Majd észrevettem, hogy az egyik hátsó bokor nagyon mozog. Winnie állt a bokorban, szájában egy fácánnal. Éppen Flesh elől dugdosta, aki azért volt ideges, mert Win lenyúlta a zsákmányt. Csóri fácán biztos a durrogtatások közepette lehelte ki a lelkét, mivel addigra elég deres volt. Előző este meg még tuti nem volt ott. Csak nem Winnie nyírta ki a kb. 2 perc alatt amit kint töltött addig. Az, hogy a kutyát csak egy hajszálnyi genetikai eltérés választja el a farkastól, sosem volt ennyire látványos és világos számomra. Lényeg a lényeg, hogy Winnie kb. 3 perc leforgása alatt akkurátusan letollazta és az utolsó morzsáig elfogyasztotta a komplett fácánt. Én meg telefonálgatásba kezdtem, hogy ilyenkor vajon van e valami teendő. A tanács több felől is annyi volt, hogy 1-2 napig ne etessem. Megnéztem, hogy mennyi egy fácán súlya, hogy mégis mennyit evett a kutya. Kb. 1 kiló fácánt majszolt be. Tulajdonképpen önellátó BARF-ozásba kezdett. Azóta Bróker Marcsi és Repülős Gizi után szabadon, csak Fácános Winnie néven emlegetjük őt. Szóval Fácános Winnie úgy letollaz és elfogyaszt egybe egy madarat, mint egy igazi farkas. Én megmondom őszintén legbelül baromi büszke voltam rá, hogy ennyire kitört belőle a vadállat, és, hogy gond nélkül képes ellátni magát, ha a szükség úgy kívánja, vagy ha a kert átalakul ínyenc svédasztallá. 

Az ünnepek egyébiránt főleg a fedeztetésekről szóltak. A részletekbe most nem mennék bele, a lényeg, hogy ez a téma megint nagyon aktuális és alaposan elgondolkodtatott. 

 Számos kioktató hozzászólást olvastam korábban a Facebook-on arról, hogy kinek, hogyan, milyen szempontok alapján kéne tenyésztenie. Ironikus módon főleg olyanoktól, akik egyáltalán nem kompetensek a témában. Soha nem fedeztettek, soha nem neveltek kölyköt, a tenyésztésről valójában fogalmuk sincs. Jómagam tisztában vagyok azzal, hogy vannak nálam sokkal de sokkal tapasztaltabbak a témában, de valahol csak el kell kezdeni. Azonban soha nem venném a bátorságot, hogy ilyen módon ítélkezzek nyilvánosan olyan dolgokról amikről ennyire fogalmam sincs. Aki úgy gondolja, hogy egész konkrét tervei vannak arra vonatkozólag, hogyan kéne colliet tenyészteni ma Magyarországon, annak szabad a pálya, bárki megpróbálhatja. De ne gondoljuk azt, hogy ez olyan egyszerű dolog...

Egy alom megtervezése általában elég hosszú folyamat. Éppen ezért folyamatosan nézem (mint mások is) itthon és Európa szerte azokat a vonalakat, tenyészeteket, kutyákat, akik majd esetleg szóba jöhetnek. Minden pillanatban friss információkkal kell rendelkezni. Ha van egy kan amelyik tetszik, akkor utánanézek mindennek, ami azzal a kutyával kapcsolatos. Küllem, vonal, korábbi almok, szűrések, bármilyen egyéb kép, videó, eredmény ami támpontot adhat az esetleges jövőbeni alommal kapcsolatban. Az ötletekből általában börzézünk. Ki-kivel, akivel jóban van meg ad a véleményére, azzal átbeszéli a lehetőségeket, mert sokszor elég nehéz dönteni, és kell az ötletelés, próbálgatás, megerősítés. Minden eshetőséget, minden variációt lejátszunk akár több generációra előre. Virtuális törzskönyvet készítünk a leendő alomnak, és azt is átnézzük jó alaposan. Fenotípus, genotípus, lehetséges betegségek, stb. minden ilyet végigzongorázunk ától-cettig.

A kan kiválasztása kizárásos alapon kezdődik, valahogy így  (fontossági sorrend nélkül): 

- Nééézd! Tök jó lenne ez a kan. 

- Ok, DE....

• nem jó, mert nem jó a színe 
• nem jó, mert nem jó a vonala 
• nem jó, mert nem jók a szűrési eredményei
• nem jó, mert láttam tőle kölyköket és nem tetszenek
• nem jó, mert nagyon durva fehér faktor örökít
• nem jó, mert nem jó a karaktere
• nem jó mert túl öreg
• nem jó, mert nem jó a spermája
• nem jó, mert még túl fiatal
• nem jó, mert nincs semmire leszűrve
• nem jó, mert túl közeli rokon, túl nagy lesz a beletenyésztés mértéke
• nem jó, mert túl sokat fedezett már
• nem jó, mert állati messze van
• nem elérhető, mert háborús övezetben van!!! (ezzel most találkoztam először, de sajnos ilyen is van)
• stb.

 Így esik ki egyik kutya a másik után, és akkor kezd el az ember kompromisszumot kötni. Miről mondok le, mi az ami nem, vagy kevésbé zavar, mibe vagyok hajlandó megalkudni. Szóval ha hosszas gondolkodás és megbeszélés után eldöntöttük, hogy melyik kan legyen, milyen alom legyen, akkor írni kell a kan gazdájának, hogy milyen feltételekkel vállal fedezést. És ilyenkor jöhetnek az egyéb meglepik. Pl.:

• nem jó, mert a gazdája nem elérhető
• nem jó, mert irreális összeget kér
• nem jó, mert az egyéb fedezési feltételek nem megfelelőek
• nem jó, mert a kan csak a tulajdonosának fedez
• stb.

Tehát már van egy csomó buktató úgy, hogy még el sem jutottunk a fedezésig. Ha sikerül megállapodni, akkor is jöhetnek akadályozó tényezők, pl. az időjárás. Volt amikor hozzám jöttek volna fedeztetni, de úgy leszakadt a hó, hogy senki semerre nem tudott mozdulni. Egy héttel később persze már járhatóvá váltak az utak, de ugye addigra már nem volt aktuális. A szukák pedig nem mindig akkor tüzelnek be amikor az embernek éppen jó, sőt.... Így előfordul, hogy a fedezés amiatt hiúsul meg, mert a gazdák; éppen nyaralnak, betegek, elutaztak rokonlátogatóba, külföldi kiállításra mennek, ünnepek vannak, sztrájk van, stb. Azt hogy egy szuka mikor kezd el pontosan tüzelni, és, hogy mikor lesz pont időben, lehetetlen pakkra előre kiszámítani. A fedeztetés ideális idejének pontos megállapításához progeszteron szint mérésre viszem a kutyát, anélkül el nem indulok, pláne nem külföldre.

Volt eset amikor külföldre készültem fedeztetni. Lebeszéltem a feltételeket előre a kan tulajdonosával, és jeleztem, hogy kb. mikorra várható a tüzelés. Amikor a szuka betüzelt, mondtam neki, hogy kb. 10-15 napon belül érkezünk. Szóval lebeszéltük a dolgokat X tenyésztővel X országból, hogy kb. ekkor és ekkor érkezünk, mire mondta, hogy az jó, de maradjunk forródrótban, mert az ő szukája is betüzelt, és ő szintén külföldre megy fedeztetni Y országba, Y tenyésztőhöz. De közben maradnia kell vele is forródróton, mert Y tenyésztő is éppen fedeztetni készül valahova külföldre Z országba, Z tenyésztőhöz. Azután kiderült, hogy Z ország Magyarország, és Z tenyésztő én vagyok, vagyis, hogy ugyanakkor hozzám is jönnének fedeztetni. Na ennek összekoordinálása sem volt egyszerű feladat, de az élet megoldotta, mert Y tenyésztő szukája a 10. napon egyszerűen abbahagyta a tüzelést. Végül egyik fedezés se sikerült, pedig nem kis matek és szervezés volt benne.

Arra hamar rájöttem, hogy kell A, B és C tervet is csinálni, nem elég egy kant választani fedezéshez. Winniet pl. első alkalommal egy külföldi kanhoz szerettem volna vinni. Nem tenyészet volt, csak egy nagyon szerencsés pasi két embertelen szép merle kannal.  Az egyik különösen a szívem csücske volt. Más kant nem is néztem, mert ő nagyon tetszett. Nem volt B tervem. Az élet úgy hozta, hogy Winnie pont karácsony előtt tüzelt be, dec. 24-25-26-án volt időben. A kan gazdája pedig éppen Svájcban karácsonyozott a rokonoknál, a két kutya vele. Így ez a fedeztetés elmaradt. Nem voltam különösebben bosszús, azt gondoltam a sors akarta így. DE ha egy idősebb szuka lett volna, akitől hosszas tervezés után mindent erre az alomra építek, akkor nem kicsit lettem volna ideges. 

Visszagondolva - én balga - simán elindultam volna a szukámmal - akitől még egy kanyi kölyök sem született - külföldre fedeztetni. Hát ezt azóta átértékeltem. Ma már ilyet biztos nem tennék. Külföldre vinni fedezni egy olyan szukát aki még nem bizonyított, hogy képes kihordani normálisan akár egy nagyobb almot, az elég nagy rizikó. Főleg egy olyan kannal, akinek szintén nem volt még alma. 

Mert azt is be kell kalkulálni, hogy van olyan szuka akivel nem érdemes elindulni. Ha mondjuk egy szukától több próbálkozás után sem született alom, akkor azzal a kutyával nem fog az ember külföldre elindulni, mert egyszerűen nem érdemes. 

Szóval nagy nehezen megszületik a döntés, hogy kivel legyen fedeztetve a szuka. Vegyük úgy, hogy sikerül eljuttatni egymáshoz a kant meg a szukát (a hűtött vagy fagyaszott spermás eljárásokról most nem beszélek). Akkor már a kan gazdájára kerül a nyomás, mert a kannak teljesítenie kell. Akkor is ha természetes úton történik a fedeztetés és akkor is ha nem. Egy tapasztalatlan kannak mindkettő problémás lehet az elején. Éles helyzetben derül csak ki, hogy vajon tényleg képes e produkálni. Keringenek persze legendák olyan kanokról, akik a tenyészérettségük kezdetétől egészen a nyugdíjazásig fantasztikusan fedeztek, rögtön és azonnal, és szinte mindig sikeresen, de azért valljuk be, hogy nem ez az átlag.  

 Szóval visszatérve a tényleges fedezés eshetőségeire… Van olyan amikor egyszerűen annyira nem alakul ki szimpátia, hogy a kan még rászagolni sem hajlandó a szukára. Márpedig ha a kan nem akarja, akkor nem lesz a dologból semmi, mert spermát nem lehet kierőltetni a kutyából. Rengeteg apró trükk van a kan érdeklődésének felkeltésére, fokozására, de van, hogy mind csődöt mond. Láttam olyan fedezést (más fajtánál), ahol a kannak annyira nem tetszett a szuka, hogy összehúzta magát és semmire nem volt hajlandó. Egyszerűen nem és kész. De lehet olyan akadály is, ami szintén újratervezést igényel. Az is előfordult, hogy a kiválasztott kanhoz három szuka jelentkezett be teljesen egyszerre, ennyit pedig nem tudott volna még váltva sem befedezni 2-3 nap alatt, mert nem termelődik újra a sperma ilyen gyorsan. Ilyenkor jöhet a B vagy a C terv.

Vagyis hiába töltöttünk hónapokat a megfelelő kan kiválasztásával, hiába egyeztettünk hosszasan, hiába volt a sok fáradozás.  Mert a kutya nem tud természetesen fedezni, nem ad le spermát, de ha le is ad, mi magunk nem tudunk mesterségest csinálni, és nem találunk valahol egy olyan állatorvost aki hajlandó rá, akkor elúszott a dolog. Fel sem tudom sorolni, hogy eddig hány ilyen jellegű nehézséggel találkoztam akár személyesen, akár mások tapasztalataiból merítve. Szóval az olyan fedeztetés ahol a tökéletes kan gazdájával zökkenőmentes az egyeztetés, majd egyszerűen csak összeengedjük a két kutyát, azonnal megtörténik a nász és miden frankó, viszonylag ritka.

Azért vegyük át, hogyan is alakulhat maga a fedezés:

• megérkezik a szuka a kanhoz
•  első próbálkozások a természetes fedezéssel, ha sikerül minden ok
• ha nem, próbálkozhatnak egy darabig akkor már emberi segítséggel (pl. a kan nem áll elég közel, akkor hátulról meg lehet nyomni a fenekét finoman) ez több emberes munka, jó ha a szukát is közben fogja valaki
• ha túl sokáig próbálkoznak félő, hogy a kan elveszti az érdeklődést, vagy „mellémegy” ezt pedig nem biztos, hogy jó kockáztatni
•  ha nem sikerül természetesen, akkor meg kell próbálni levenni a kantól a spermát
•  ha az sem sikerül akkor aznapra ott a vége, másnap lehet újra próbálni
•  ha sikerül, akkor a kan tulajdonosa fellélegezhet és jöhet a beültetés

 Fontos, hogy a kutyákat ne zavarjuk meg. Én ilyenkor a többi kutyát elzárom, mert pl. egy alárendelt kan az életbe nem fog fedezni, ha ott a domináns a közelében. Rengeteg dolgon múlhat a fedezés sikeressége, ne ilyen apróságokon bukjon el.

De tegyük fel tök jól összejön minden és csak várni kell az ultrahangig. Vemhességi ultrahangot már  a 21. naptól lehet nézetni attól függően, hogy milyen orvos milyen felszereléssel. Tapasztalt ultrahang-diagnoszta, jó felszereléssel meg tudja már a 21. naptól mondani. Akkor csalódunk mert nincs vehem, vagy örülünk mert van. Tegyük fel, hogy örülünk mert van benne baba. Az orvos mond egy számot, hogy kb. mennyi. Erre azért még ne varrjunk gombot, mert a kölykök felszívódhatnak. Nem biztos, hogy minden magzat megmarad, sőt az sem biztos, hogy marad benne. Volt már arra precedens, hogy a 4 hetes ultrahang kimutatta a 3-4 jól fejlett izgő-mozgó kölyköt, majd a szülés nem indult meg. Az újabb ultrahangos vizsgálat kiderítette, hogy a kölykök felszívódtak. De előfordulhat gennyes méhgyulladás, fertőzés vagy bármi ami elviszi az almot. Egy babézia pl. végzetes lehet a születendő alomra. Még a legnagyobb óvatosság és gondosság sem zárhat ki minden problémát. 

És akkor itt lassan abba is hagyom, mert csak egy szösszenetnyi betekintést akartam adni abba, hogy mennyire nem egyszerű dolog ez az egész. Nagyon korlátozottak a lehetőségek, és a szűrési láz még jobban behúzza a nadrágszíjat. Képtelenség, hogy csak a mentes kanokat vegyük igénybe. Egy generáció alatt akarunk szabadulni mindeni olyan betegségektől, amik több mint 100 éve benne vannak az állományban. Ez egyszerűen lehetetlen. Kinyírjuk a fajtát és akkor kiktől lehet majd kutyát venni?? Hát a szaporítóktól. Akik még csak nem is hallottak ezekről a dolgokról. Arról nem is beszélve, hogy - külföldi példákból jól láthatóan - mindennek következménye lesz, a beszűkült állományban felbukkanó újabb betegségek. Mert amint az egyiket kiiktatjuk, megjelenik a másik és így tovább. Nincs tökéletes, mindenre mentes kutya, nincs tökéletes döntés, fedezés, vagy alom. A tökéletességre csak törekedni lehet, de mindig van rizikó, és mindig vannak nem várt akadályok. És amikor egy hozzá nem értő, a témában nem kompetens ember oktat ki minket arról, hogy mit, hogyan kéne csinálni, akkor kinyílik a bicska a zsebemben. Ha válaszolni, érvelni szeretnék, akkor olyan hosszúságú levelet kéne írnom, mint ez a mostani, ahhoz pedig nincs mindig kedvem, se türelmem. 

Ami viszont hatalmas örömmel töltött el, az az, hogy kint voltam a minap egy kiállításon, ahol betekintést nyertem picit az új generációba. Most nagyon biztatónak látom a helyzetet, főleg tricolor területen, a merle még kicsit aggaszt. Állati jó lenne, ha lenne egy teljes magyar collie adatbázis (kluboktól független), ahol vezetve lenne az összes elérhető kan. Nagyon jó lenne ha a kölykök le lennének szürve, és a mentes kölykök nyomon követhetők lennének. Arról sem ártana beszélnünk egyszer, hogy a mentes szukákat hogyan kéne használni a tenyésztésben. Ezek a szukák tökéletesek lennének arra, hogy az erősen terhelt vonalakat kimenekítsék. Ha mondjuk van itthon egy kan, aki terhelt, de amúgy minden más szempontból nagyon értékes, akkor azt érdemes lenne egy mentes szukára tenni, majd a következő generációban már születhetnének mentes kölykök. Alig várom hogy legyen egy ilyen precedens értékű alom. Ha lenne egy mentes szukám, nem is hezitálnék. Igazság szerint nagyon nagy szükség lenne arra, hogy a colliesok leüljenek beszélni erről az egészről. Klubtól, kutyapolitikától, különböző érdekektől mentesen. Bár azt hiszem megint bilibe lóg a kezem.

  

Egyszer egy nagy tapasztalattal rendelkező, neves tenyésztő mondta nekem jó tíz éve, amikor éppen jövőbeni terveimet ecseteltem neki: "Én is ilyen idealista voltam amikor kezdtem, azután rájöttem hogyan is működnek a dolgok valójában. Majd rájössz te is." Jelentem; már kapiskálom.