A múlt hétvégén lezártuk a tavalyi évet. Megvolt az évadzáró klubvacsi, ami megint iszonyat jóra sikeredett.
Ilyenkor egyébként összegzem én is az előző évet, abból kiindulva, hogy mik voltak eredetileg a tervek. Azt hiszem a magunkkal szembeni elvárásokat sokszorosan is túlteljesítettük. Ez persze sok emberen és kutyán múlt. Mert persze az a legfontosabb, hogy egy kölyöknek a tenyésztő megfelelő gazdit találjon, aki élete végéig szereti és gondoskodik róla, de azért az is nagyon jó érzés tud lenni, amikor az ember saját tenyésztésű kutyája áll a ringben. Na de nem is akarom a dolgot bő lére ereszteni, a lényeg, hogy a vacsoráról néhány igen értékes serleggel és oklevéllel távozhattunk. Ivy fiatal club-star címet kapott, Maddox, és kisfia Dior felnőtt club-star címet kaptak, Winnie vagy ahogy mostanában hívjuk, Miss Csini pedig club-star tenyészszuka, vagyis club-star mami lett :-). Nagyon büszke vagyok Miss Csinire - és a többiekre is!
A pihenésnek ezzel nagyjából vége is lett, mert jövő héten már kezdődik az új szezon, és ha csak a terveink felét sikerül megvalósítani, akkor már nagyon boldog leszek. Ó apropó új év. A 2015-ös évhez gondoltam új design dukál, így Zolival összedobtunk egy új weblapot.
Ha visszagondolok a 2014-es évre, azért elég sok minden történt. Maddox és Win is nagyszülők lettek. Maddox Ukrajnában élő lánya (Rineweld Ice Queen) lett mama, Winnek pedig Szerbiában élő kislánya (Agent Provocateur Puppet Marionette) szült 5 gyönyörű babát. Win és Maddox közös lánya, Manó is szépen teljesített ami a kiállításokat illeti, ő Szerb Champion lett. Az viszont kétségtelen, hogy ezen a téren a prímet Maddox és Win közös fia, Dior vitte el. Sokszorosan túlteljesítette az éves tervet, sőt még apukáját is megszorongatta párszor a ringben.
Ivy már olyan nagylány, hogy el sem hiszem. Mindig fura, hogy milyen gyorsan telik az idő. Egyik nap még azzal bajlódok, hogy szopizik vagy nem szopizik, most meg már a felnőtt kutyák közt fog versenyezni és a vedlés miatt aggódok - bár ez legyen a legnagyobb baj. (Ez a kutyázás egy végtelen aggódás.)
Elég régen nem készültek róla új képek, gondoltam majd ha szőrben lesz, de hála ennek a kellemes tavaszias télnek, egyszerűen nem akarnak szőrösödni a kutyák. Sőt olyan enyhe az idő, hogy még a vedlés is beindult. Aminek persze őszintén örülök, mert mikor máskor kezdjen vedleni egy kutya, mint szezonkezdés előtt pár héttel. Hát... ember tervez, Isten végez. (Nem tudom mi ütött belém, hogy ennyi közhelyet mondok, de ezek most pont ide illettek.) Szóval majd meglátjuk mi lesz. Mindenesetre most leginkább arra koncentrálok, hogy Ivy és én is a lehető legjobban érezzük magunkat a ringben. Ez a legfontosabb. Szerencsére a pocakját nagyon szereti, Flesh után ő a második "letépem a karodat egy falat kajáért bármi legyen is az" kutyám. Így általában jól motiválható kajával.
Ivy a felnőtt kutyáim közé mára 100%-osan beilleszkedett. A falka teljes jogú tagja lett. Anyukája, Miss Csini minden reggel úgy megpuszilgatja, hogy csak na. Utána pedig játszanak egy hatalmasat. De a legjobban a kis nővérkéjét Yzmát szereti. Bárcsak egyszer le tudnám filmezni, ahogy örül amikor Yzmi megjön. Majd szétesik. :-) Ivy egyébként tündéri kutya lett. Imádom a természetét. Elég visszafogott, nem adja könnyen a szeretetét. Nem egy nyomulós típus. Inkább csak szeret odaállni és megengedi, hogy szeretgessük. Olyan kis finom puszikat tud lehelni, hogy meg kell zabálni. pihi-puha a feje búbja és mindig perec illatú. :-)
Valamelyik nap elzártam, hogy tudjak a kertben takarítani, mert ha kint van akkor tuti nem hagy dolgozni. Értem én, hogy segíteni akar, de mindenkinek jobb ha nincs láb alatt. Szóval elzártam. Amikor kinyitottam neki az ajtót, visszafordulva vettem észre, hogy csak résnyire nyílt ki. Az ablakból néztem ahogy Ivy téblábol, hogy most akkor kijöhet e vagy sem. Kicsit kidugta a fejét, vagy az egyik lábát, de nem mert kijönni. Olyan volt mint a farkas a három kismalacból. Maddox egy darabig csak nézte Ivyt, majd odament és segített neki kinyitni az ajtót. Ivy meg össze-vissza puszilgatta Maddox nagy medve fejét. Mindig elképesztő látni, hogy a kutyák, hogy kommunikálnak, hogy figyelik mi történik körülöttük, hogy segítenek egymáson.
Az októberi komáromi kiállításon megismerkedtünk egy fotóssal, akinek nagyon tetszett Ivy, és lőtt is róla pár képet. Ma ezzel a képpel búcsúzom.
